Egyiptomi dekánok

A dekánok mint istenek

A harminchat dekán kezdettől isteni volt: akkor is az isten jelével írták őket, amikor óracsillagként szolgáltak. Kétezer év alatt életrajzot kaptak Nut könyvében, egyéni testet a templommennyezeteken, szerepet a járvány és a védelem hordozói között, végül helyet démonokként a késő ókor mágiájában.

36
névvel bíró csillagisten
70
napnyi rejtőzés évente
Kr. e. 380
a dekádok naosza

A dekánok isteni pályafutása

Az isten jelével írt óracsillagoktól a késes, oroszlánfejű veszedelmes hatalmakig: az emlékek és gondolatok, amelyek egy csillagnaptárból istenek seregét csinálták.

✨

Istenek az első listáktól

Asszjút és Közép-Egyiptom kb. Kr. e. 2100

A legkorábbi koporsófedél-táblázatokon a dekánnevek már az isten determinatívumát viselik. A dekánok akkor is isteniek voltak, amikor még órajelzőként szolgáltak, és az őket felsoroló fedeleken Nut, az égistennő is látható, akinek testén áthaladnak.

🌟

Szopdet és Szah

a vezetők az Óbirodalomtól

A Szíriusz Szopdet volt, akit Ízisszel azonosítottak, az Orion pedig Szah, akit Ozirisszel. A Piramisszövegek megnevezik őket, Szenenmut mennyezetén bárkában álló alakokként rajzolták meg őket, és ők adták a dekánok egész seregének jellegét: úton lévő isteni család.

⚱️

Halál a Duatban

Abüdosz és Théba kb. Kr. e. 1290-től

Nut könyve, amelyet I. Széthi kenotáfiumába és IV. Ramszesz sírjába véstek, elbeszéli, hogyan nyugszik le minden dekán, hogyan tölt hetven napot a balzsamozóházban, hogyan tisztul meg, és hogyan születik újjá keleten. Egy római kori démotikus kommentár azt mutatja, hogy a papok még akkor is tanulmányozták.

📜

Listacsaládok

sírok és templomok az Újbirodalomtól a római korig

A harminchatnak nincs egyetlen kánonja. Neugebauer és Parker családokba sorolta a listákat, például a Szenenmut-, a Széthi- és a Tanisz-csoportba, mindegyiket saját sorrenddel és helyesírással. Szah és Szopdet állandó, sok más név jön és megy.

⏳

A karnaki vízóra

Karnak kb. Kr. e. 1380

A III. Amenhotep alatt készült, általában a legrégebbi fennmaradt klepszüdrának tartott alabástromedény belül az éjszakai órákat jelzi, kívül pedig az égboltot hordozza: dekánokat, bolygókat és az északi csillagképeket. Az időt kormányzó isteneket arra az eszközre faragták, amely mérte.

🛶

Alakok bárkákban

Edfu, Dendera és Eszna a Késői kortól a római korig

A késői emlékek minden dekánnak testet adnak: kígyó-, oroszlán-, kos- vagy sólyomfejűt, csillaggal vagy napkoronggal a fején, gyakran bárkában állva, némelyiket késsel felfegyverezve. Amint minden dekánnak megvolt a saját képe, kőbe lehetett vésni, vagy varázsigében le lehetett írni.

🦁

Szahmet küldöttei

templomi teológia Kr. e. 1. évezred

Késői szövegek összekapcsolják a dekánokat Szahmetnek, a járvány oroszlánistennőjének küldötteivel és mészárosaival. Minden dekán a maga tíz napja alatt betegséget küldhetett, vagy visszatarthatta azt. Hogy mennyire azonosították egymással a két csoportot, azon a szakértők máig vitatkoznak.

⚠️

Az öt kívül eső nap

a naptár az év vége

Harminchat tíznapos dekán 360 napot fed le, így öt epagomenális nap marad az oltalmukon kívül. Ezek Ozirisz, Hórusz, Széth, Ízisz és Nephthüsz születésnapjai voltak, és egyben az év legveszélyesebb napjai, amikor a legnagyobb szükség volt a védővarázslatokra.

🏛️

A dekádok naosza

Saft el-Henna és Abukír Kr. e. 380–362

I. Nektanebó szentélye, amely dekánról dekánra tárja fel az évet, mindegyiknek a képével és tíz napja alatti hatásaival. Darabokra törték, és részben az Abukíri-öbölbe süllyedt; a Louvre-ban és Alexandriában őrzött darabokból 2008-ban egy kiadványban illesztették újra össze.

🌌

Körmenet a fejünk fölött

Felső-Egyiptom ptolemaioszi és római kor

A késői templommennyezeteken a dekánok körmenetben vonulnak át az égistennő testén, gyakran sávokban a bolygók, a római korra pedig a zodiákusjegyek mellett. Dolgozó isteni legénységként ábrázolják őket, amely az órákat kormányozza, nem csillagtérképként.

🔤

Nevek görög öltözetben

hellenisztikus Egyiptom a Kr. e. 2. századtól

A görög asztrológusok a dekánokkal együtt a dekánneveket is átvették, Thébai Héphaisztión harminchatot sorol fel közülük. Szopdetből Szóthisz lett, a gyógyító gemmákon szereplő Khnubisz kígyót pedig általában Kenmetre vezetik vissza. Sok későbbi név teljesen elvesztette egyiptomi gyökereit.

😈

Istenekből démonok

a Földközi-tenger keleti medencéje Kr. u. 1–5. század

Salamon testamentumában a harminchat dekán a sötétség szellemeivé válik, akiket a király megkötöz, és mindegyik bevallja, milyen betegséget okoz. Kelszosz, akit Órigenész idéz, az egyiptomiaknak tulajdonítja a testet felosztó harminchat démont. A régi istenek megtartották számukat és a betegség fölötti hatalmukat.

Királyok, építtetők és mai olvasók

Az uralkodók, akiknek emlékein a dekánistenek feltűnnek, és a kutatók, akik összegyűjtötték, kiadták és újra összeillesztették őket.

III. Amenhotep

uralkodott kb. Kr. e. 1390–1352 Théba

A király, akinek idejében a karnaki vízóra készült; külső felületére a dekánokat, a bolygókat és az északi csillagképeket faragták, körös-körül az éjszakát mérő eszközön.

I. Széthi

uralkodott kb. Kr. e. 1290–1279 Abüdosz

A XIX. dinasztia királya, akinek abüdoszi kenotáfiuma őrzi Nut könyvét, azt az értekezést, amely a dekánok évenkénti halálát, megtisztulását és újjászületését írja le az égistennő teste mentén.

IV. Ramszesz

uralkodott kb. Kr. e. 1155–1149 Királyok völgye

A XX. dinasztia királya, akinek sírkamramennyezete Nut könyvének második példányát hordozza: az égistennő a szarkofág fölé hajlik, a dekánok pedig rajta járják útjukat.

I. Nektanebó

uralkodott Kr. e. 380–362 Saft el-Henna

A XXX. dinasztia, az egyik utolsó egyiptomi származású királyi ház alapítója, aki megrendelte a dekádok naoszát, az év hatalmainak dekánról dekánra haladó leírásával.

Heinrich Brugsch

1827–1894 Németország és Egyiptom

Egyiptológus, akinek Thesaurus Inscriptionum Aegyptiacarum című műve a csillagászati feliratokat, köztük a dekánlistákat, az első rendszeres gyűjtemények egyikébe foglalta, amelyből a kutatók dolgozhattak.

Otto Neugebauer és Richard Parker

1899–1990 & 1905–1993 Egyesült Államok

Az Egyptian Astronomical Texts kiadói, akik családokba sorolták a dekánlistákat, és emlékről emlékre bemutatták a dekánok sorrendjére, neveire és képeire vonatkozó forrásokat.

Christian Leitz

20–21. század Németország

Tübingeni egyiptológus, akinek a csillagórákról és a templomi teológia veszedelmes isteneiről írt tanulmányai a késői egyiptomi vallás oltalmazó és fenyegető hatalmai közé helyezték a dekánokat.

Alexandra von Lieven

21. század Németország

Egyiptológus, akinek Nut könyvéből és démotikus kommentárjaiból készült 2007-es kiadása ma az alapvető feldolgozása annak a szövegnek, amely a dekánok halálát és újjászületését leírja.

Anne-Sophie von Bomhard

21. század Franciaország

Szerző, aki 2008-as kiadványában papíron egyesítette a dekádok naoszának szétszóródott darabjait, és dekánról dekánra haladó szövegét az egyiptomi égismeret és az asztrológia közötti hídként olvasta.

Joachim Friedrich Quack

20–21. század Németország

Heidelbergi egyiptológus, aki a hieroglif és démotikus forrásoktól a görög asztrológiáig és mágiáig követte nyomon a dekánokat, figyelve, hogyan változott útközben a nevük és a szerepük.

Csillagistenek a kezdetektől

A dekánok sohasem voltak csupán óracsillagok. Még a középbirodalmi koporsófedeleken is, ahol órajelzőként szolgálnak, a harminchatot a csillagjellel és az isten determinatívumával írják, a táblázatok pedig Nut égistennő és más istenségek alakjaival osztoznak a fedélen. Egy egyiptomi számára nem volt ellentmondás az órát jelző csillag és az élő hatalomként létező csillag között. Az égbolt lakott volt, és a lények, amelyek minden éjjel átkeltek rajta, istenek voltak, akiknek szabályos mozgása rendben tartotta a világot. Kétezer év alatt az változott meg, milyen fajta istennek tartották a dekánokat: eleinte az ég rendezett legénységének tagjainak, később indulatokkal, fegyverekkel bíró hatalmaknak, amelyek betegséggel sújthatták az élőket. Ez az oldal ezt a második pályafutást követi, amely a templomi teológiában kezdődött, és a késő ókor démonlistáiban ért véget.

Élen Szopdet és Szah

Két dekán állt a többi fölött. Szopdetet (a Szíriusz csillagot) Ízisszel, Szahot (az Orion fényes csillagait) Ozirisszel azonosították. Mindketten megjelennek már az Óbirodalom Piramisszövegeiben, jóval a dekántáblázatok előtt, az elhunyt király isteni családjának égi alakjaiként. Szenenmut Dejr el-Bahari-i sírjának Kr. e. 1470 körül festett mennyezetén Szah és Szopdet bárkában álló alakként szerepel, míg társaik többsége csak névként. A párosítás az egész csoport számára fontos volt. Mivel a legfontosabb dekánok Ízisz és Ozirisz csillagalakjai voltak, a többit is ugyanilyen fajta istenként értették, akik ugyanazt az utat járják be, amelyet az Ozirisz-mítosz központi alakjának is kijelölt: lenyugvás, rejtett átkelés és visszatérés.

A halál hetven napja

A dekánok életéről a legteljesebb beszámolót Nut könyve adja, egy kozmológiai értekezés, amelyet I. Széthi abüdoszi kenotáfiumába, majd ismét IV. Ramszesz sírkamrájának mennyezetére véstek a Királyok völgyében. Nut égistennő a föld fölé hajlik, a dekánok pedig a teste mentén haladnak. Mindegyik nyugaton lenyugszik, belép a Duatba, és hetven napig rejtve marad. Ez idő alatt a szöveg szerint a balzsamozóházban tartózkodik, ahol egy múmiához hasonlóan megtisztul, mielőtt újjászületik a keleti horizonton. A szöveg ezt egy csillag rendes életének tekinti, nem balszerencsének: a halál és az újjászületés az a körforgás, amely forgásban tartja az évet. Nut könyvének egy démotikus kommentárja, amelyet római kori papiruszok őriznek, azt mutatja, hogy a papok még több mint ezer évvel azután is tanulmányozták és magyarázták az értekezést, hogy Széthi építői kőbe vésték.

Listacsaládok

A harminchatnak sohasem volt egyetlen hivatalos névsora. Az újbirodalmi mennyezetek, a későbbi szarkofágok és a ptolemaioszi templomok dekánlistái eltérnek sorrendben, helyesírásban, és néha abban is, mely csillagokat veszik fel. Otto Neugebauer és Richard Parker családokba sorolta a fennmaradt listákat, és mindegyiket egy jellegzetes emlékről nevezte el; ilyen a Szenenmut-, a Széthi- és a Tanisz-család. Néhány név szinte mindenütt visszatér: Szah és Szopdet, valamint a Kenmet és Hentet körüli csoport, amelynek nevei több alakban is előfordulnak, nagyjából „az előtte lévő” és „az utána lévő” jelentésű előtagokkal. Más nevek az egyik családban megvannak, a másikban nincsenek. Az eltérés valódi csillagászati problémákat tükröz, hiszen az egyik évszázadra szabott lista a következőben elcsúszott a naptárhoz képest, de azt is mutatja, hogy a dekánok teológiai katalógussá váltak, amelyet minden műhely a saját forrásaiból másolt.

Istenek egy vízórán

A dekánok nem hagyták maguk mögött az időmérést, amikor istenekké váltak; a két szerep együtt élt. A III. Amenhotep alatt készült és Karnakban talált alabástrom vízóra, amelyet általában a legrégebbi fennmaradt klepszüdraként írnak le, az alja közelében lévő nyíláson kifolyó vízzel méri az órákat. Külseje az égboltot hordozza: a dekánokat, a bolygókat és az északi csillagképeket, sávokban az edény köré faragva. Belseje minden hónapra jelzi az éjszaka óráit. Az eszköz gyakorlati, de a felületén álló istenek nem díszítésként vannak ott. Az óra azért működött, mert a dekánistenek úgy mozogtak, ahogy mozogtak, és az edényen való ábrázolásuk az ő fennhatóságuk alá helyezte az eszközt.

Hogyan ábrázolták a dekánokat?

Az Újbirodalomban a legtöbb dekán csak név az oszlopokban. A Késői korban és a Ptolemaioszok alatt egyéni testet kapnak. Edfu, Dendera és Eszna templommennyezetein, valamint a késői szarkofágokon minden dekán külön alakként jelenik meg, gyakran bárkában állva, csillaggal vagy napkoronggal koronázva. Sokuk keverékalak: kígyó-, oroszlán-, kos- vagy sólyomfejű, némelyik kést vagy íjat tart, mások múmia alakú istenként ülnek. A képek emlékről emlékre változnak, ahogyan korábban a nevek is, az elv azonban rögzült. Minden dekánnak felismerhető alakja lett, amelyet faragni, festeni, kőbe vésni vagy szövegben leírni lehetett. Ez a szokás, hogy minden dekán saját képet kap, tette később használhatóvá a dekánokat a görög, az arab és a reneszánsz mágiában, ahol minden azon múlt, hogy a helyes alakot reprodukálják.

Szahmet küldöttei

A Kr. e. 1. évezredtől a dekánok egyre gyakrabban tűnnek fel az egyiptomi világ veszedelmes hatalmai között. Késői és ptolemaioszi kori szövegek Szahmetnek, az oroszlánistennőnek, akinek haragja járványt hozhatott, a küldötteivel és mészárosaival kapcsolják össze őket. Ezek a lények hajtották végre az isteni büntetést, a dekánokról pedig, amelyek mindegyike az év egy szakaszáért felelt, úgy tartották, hogy tíz napjuk alatt betegséget küldhetnek, vagy visszatarthatják azt. Védőrítusok szóltak hozzájuk, amulettek és mágikus szövegek nevezték meg őket. A kutatók máig vitatják, mennyire azonosították magukat a dekánokat Szahmet küldötteivel, és mennyire voltak csupán egy csoport a sok védelmező és támadó között, ezért a kapcsolatot nem szabad túlbecsülni. Az irány viszont világos: az órákat jelző csillagok istenekké váltak, akiknek a figyelme veszélyes lehetett.

Az éven kívüli napok

A dekánnaptár 360 napot fedett le. A polgári évnek 365 napja volt, és az öt toldaléknap, az epagomenális napok, kívül estek a számláláson. Ezek Ozirisz, Hórusz, Széth, Ízisz és Nephthüsz születésnapjai voltak, és egyben különös veszély ideje, amikor az év védtelen volt, és úgy tartották, hogy Szahmet küldöttei járnak. Fennmaradtak az ezekre a napokra szóló védőszövegek, amelyek az istenekhez fordulnak, hogy az év vége ne váljon a járvány évszakává. Sokat elárul, hol helyezkednek el a dekánok ebben a hitben: minden dekán a saját tíz napját őrizte vagy fenyegette, és az az öt nap, amelyet egyetlen dekán sem kormányzott, volt a legveszélyesebb mind közül.

Égbolt a halott fölött

A dekánok sohasem hagyták el a temetkezési környezetet, ahol először feltűntek. Az Újbirodalomtól a római korig a koporsók, a szarkofágok és a sírkamrák Nut égistennőt helyezték az elhunyt teste fölé, és a dekánok gyakran ugyanúgy haladnak át rajta, mint a templommennyezeteken. A jelentés azonban elmozdult a középbirodalmi táblázatokhoz képest. Azok az éjszaka óráit adták meg egy halottnak, akinek szüksége lesz rájuk; a későbbi képek olyan istenekkel veszik körül a halottat, akiknek saját lenyugvási, rejtett átkelési és újjászületési ciklusa ugyanezt ígérte neki is. Aki Nut és dekánjai alatt nyugodott, az Nut könyvének rendjébe került, és csatlakozott a csillagokhoz, amelyek nyugaton meghalnak, keleten pedig újra felkelnek. A késői és ptolemaioszi kori főtisztviselők szarkofágjai gondosan érvényre juttatják ezt, nevükön szólítva és egyéni képpel ábrázolva a dekánokat, a római korra pedig a thébai koporsók Nutot, a dekánokat és a görög zodiákust egyetlen festett égboltban egyesíthették. A sírban a dekánok mindvégig a halottak oltalmazói és kísérői, és ez a szerep megfér az élők között mutatott veszedelmesebb természetük mellett.

A dekádok naosza

A dekánok mint hatalmak legvilágosabb emléke egy szentély, amely I. Nektanebó, a XXX. dinasztia Kr. e. 380 és 362 között uralkodó királya alatt készült. A dekádok naoszát a keleti Deltában fekvő Saft el-Henna temploma számára faragták, később azonban darabokra törték. Egyik része a 19. század óta a Louvre-ban van, további darabokat az Alexandria melletti Abukíri-öbölből emeltek ki, az utolsókat Franck Goddio víz alatti csapatai 2000 körül. Anne-Sophie von Bomhard 2008-ban egy kiadványban illesztette újra össze, és a szentély dekánról dekánra tárja fel az évet. Minden tíznapos szakaszra megmutatja a dekán képét, és leírja, mit tesz a dekán a maga idején; ennek nagy része az ellenségek lesújtásáról, a halál terjesztéséről vagy elhárításáról és Egyiptom oltalmazásáról szól. Ez az egyik legkorábbi szöveg, amely minden dekánt olyan hatalomként kezel, amelynek az emberi ügyekre gyakorolt befolyása szakaszról szakaszra leolvasható; lépés a dekánok asztrológiai használata felé, amelyet a hellenisztikus szerzők tettek teljessé.

Egyiptomi nevek görög szájban

Amikor az egyiptomi görög nyelvű asztrológusok átvették a dekánokat, a neveiket is átvették, görög betűkkel írva és az átadás során megkopva. Thébai Héphaisztión és más görög szerzők harminchat dekánnevet sorolnak fel, jegyenként hármat, és ezek némelyike ma is visszavezethető egyiptomi eredetijére. Szóthisz azonos Szopdettel. A sok gyógyító gemmára vésett oroszlánfejű Khnubisz vagy Khnumisz kígyót általában Kenmetből eredeztetik, bár egyes kutatók inkább Hnum kosistenhez kapcsolták. A görög listák semmivel sem egységesebbek az egyiptomiaknál, a latin és a későbbi arab másolatok pedig további torzulásokat hoztak, így a későbbi hagyomány sok nevének nincs egyértelmű egyiptomi őse. Nem a pontos név maradt fenn, hanem az a gondolat, hogy minden dekánnak van neve, és aki ismeri, hatalmat nyer az isten fölött.

Istenekből démonok

A Kr. u. első századokban a dekánok bekerültek a zsidó és keresztény mágikus irodalomba, ahol ismét természetet váltottak. Salamon testamentuma, egy görög szöveg, amelynek fennmaradt formája keresztény, a harminchat dekánt Salamon király elé vezetett szellemekként mutatja be. A sötétség világának urainak nevezik magukat, ami az efezusiakhoz írt levél visszhangja, és mindegyik bevallja, milyen betegséget okoz, és melyik angyalnév győzi le. Itt a dekánok már nem tisztelendő istenek, hanem megkötendő démonok, régi szerepük azonban az új címke alatt is megmarad: továbbra is a zodiákushoz tartoznak, továbbra is harminchatan vannak, és továbbra is betegséget hoznak vagy tartanak vissza. Kelszosz pogány filozófus, akit Órigenész idéz, az egyiptomiaknak tulajdonította azt a hitet, hogy harminchat démon osztozik az emberi testen. Innen a dekánok a késő ókor gyógyító mágiájába jutottak, amely a következő oldal témája.

Gyakori kérdések

Egyiptomi dekánok

Legújabb bejegyzések

Fedezd fel a tarot kártyák ősi bölcsességét, és tárd fel spirituális utad rejtélyeit. Blogunk a tarot olvasás gazdag szimbolikájának, jelentéseinek és gyakorlati alkalmazásainak megértésének kapuja.