ᚩ

Os

száj; beszéd. A régebbi rétegben isten is

A hely, ahonnan a mondat megszületik, és amit elindít, amint kimondták

Sound
o /o/
Pozíció
4
Group
Freyr ættje
Descended from
Idősebb Futhark Ansuz (*ansuz, egy isten)
Unicode
U+16A9
Időzítés
Amikor hangosan kimondják
Igen / Nem
Igen, és valakinek ezt nyíltan ki kell mondania

Álló

  • beszéd
  • a száj
  • tanács
  • bölcsesség
  • kimondott szó
  • tekintély
  • tanítás
  • egy ötlet forrása

In the rune poems

Os byþ ordfruma ælcre spræce, wisdomes wraþu ond witena frofur and eorla gehwam eadnys ond tohiht.

A száj minden beszéd forrása, a bölcsesség támasza és a tanácsadók vigasza, minden nemesnek pedig áldás és remény.

Óangol rúnavers · Os

Across the scripts

ᚨ

Ansuz

Idősebb Futhark

Az ős, rekonstruálva mint *ansuz, egy ász isten, amely a tiszta a hangot hordozta.

ᚬ

Áss / Óss

Fiatalabb Futhark

Izland közvetlenül Óðinnt nevezte meg, ami a legerősebb bizonyíték az eredeti isteni névre. Norvégia a folyótorkolat homofóniáját használta.

ᚩ

Os

Angolszász Futhorc

Anglia a hangot o-vá kerekítette, és a nevet a latin os (száj) szóval magyarázta. Ez a változás teszi a sort futhorccá.

Miért változtatta meg a nevét az ábécé

Ez a rúna az oka annak, hogy az angol rúnasort nem futharknak hívják.

A rúnaábécéket az első hat betűjük hangértékéről nevezik el, pontosan úgy, ahogy az ábécé vagy alfabet szó az alfa és béta nevekből származik. Az Idősebb Futharkban ezek f-u-þ-a-r-k. Az óangolban a negyedik betű hangja a-ról o-ra kerekedett, így jött létre az f-u-þ-o-r-c.

A megváltozott kezdet megváltozott nevet jelent, és minden rúnaírást ezen elv alapján neveznek el.

Ez az eltolódás az ingveon hangváltozás része, amelyben az ősgermán /a/ három irányba hasadt a szász tengerparti germánban: nazális mássalhangzó előtt o-vá kerekedett, elöl képzetté válva æ lett, egyébként pedig megmaradt veláris ɑ hangnak. Egyetlen betű nem tudott három hangot rögzíteni, ezért az ansuz formáját háromszorosan módosították: a ferde ágak adták ezt a rúnát, egy második ág adta a ᚫ æsc rúnát, a kétoldali ágak pedig a ᚪ ac rúnát hozták létre.

Az Idősebb Futhark egyetlen betűjéből három angol betű lett, így a sor huszonhat karakterre bővült. Ez a legtisztább példája annak, hogyan gyarapodott az angolszász sor, míg a skandináv sor éppen leegyszerűsödött.

E rúna legkorábbi, biztosan datált megjelenése a suffolki Undley-brakteátán látható, egy 5. század végi arany medálon, ami a változást igen korai időszakra helyezi.

Az isten a felszín alatt

Az os nevet a latin ōs (száj) szóval magyarázzák, és az egész versszak a beszéd köré épül: minden beszéd forrása, a bölcsesség támasza, a tanácsadók vigasza.

Az óangol ōs azonban egyben valódi germán szó is, amely istent jelent, rokonságban áll az óészaki áss szóval, és fennmaradt az angolszász nevekben: Oswald, Oswin, Osric, Osbert. Mindegyik név első elemében egy pogány istenséget hordoz, és ezeket keresztény királyok és szentek viselték minden látható fennakadás nélkül.

A költőnek tehát volt egy mindkét jelentéssel bíró szava, és olyan versszakot írt, amely csak az egyik értelmet használta fel.

Ez szinte biztosan tudatos választás volt. Egy különálló angolszász kézirat-glossza ezt a rúnát Wodennel köti össze mint minden beszéd urával. Ez azt mutatja, hogy a régebbi asszociáció elérhető volt, és szándékosan tették félre, nem pedig elfelejtették.

Hasonlítsuk össze a szomszédokkal: a 15. századi izlandi költemény, amelyet egy keresztény országban írtak négyszáz évvel a megtérés után, habozás nélkül Óðinnt nevezi meg. Anglia, közelebb lévén a megtérés idejéhez, tartózkodott ettől.

Ordfruma

A versszak kulcsszava az ordfruma, amelyet a legtöbb fordítás eredetként vagy forrásként ad vissza, bár jelentése ennél sokkal élesebb.

Az ord egy hegy: egy dárda hegye, az éles vég. A fruma egy kezdet vagy egy vezető. Az ordfruma a kiindulási pont, az élen álló dolog; az óangol Istenre mint Teremtőre és a vállalkozást indító vezetőre egyaránt használja.

A száj tehát nem egyszerűen az a hely, ahonnan a beszéd származik. Ez annak az éle: az a pont, ahol a csak gondolatként létező dolog következményekkel járó cselekedetté válik.

A versszak többi része gyakorlatias marad. Wisdomes wraþu, a bölcsesség támasza: a beszéd tartja fenn a tudást, mert egy alapvetően szóbeli kultúrában a ki nem mondott tudás nem marad fenn. Witena frofur, a tanácsadók vigasza: a witan a király tanácsa volt, és teljes funkciója az élő beszédben rejlett.

A jóslásban

Az Os az üzenet és az a pillanat, amikor az célba ér.

Átmenetet jelöl a ki nem mondottból a kimondottba: egy érkező tanács, egy tanító, egy hír, a mondat, amely újraszervezi a helyzetet. Általában a kérdezőn kívülről érkező impulzust ír le, gyakran valaki más száján keresztül; döntési kérdésekben gyakran azt jelzi, hogy a válasz konkrét információként, nem pedig belső megérzésként érkezik.

Az ordfruma értelme kiélezi ezt: ez nem hétköznapi csevegés, hanem a fordulópont. Az Os ott jelenik meg, ahol egy kimondott szó megváltoztatja az események menetét.

Az ihlethez kapcsolódó olvasat (az ötlet, amely egészként érkezik) a régebbi isteni értelemből származik, nem ebből a versszakból, és ez a gyakoribb modern használat. Érdemes tudni, hogy az egyes árnyalatok melyik történelmi rétegből erednek.

Questions to sit with

  • Mit kell kimondani, amit még senki sem mondott ki?
  • Kinek a tanácsát fogod valóban átültetni a gyakorlatba?
  • A száj a dárda hegye. Mi változik meg abban a pillanatban, amint ezt hangosan kimondod?

Gyakran ismételt kérdések

A szájat és tágabb értelemben a beszédet. A versszak minden beszéd forrásának, a bölcsesség támaszának és a tanácsadók vigaszának nevezi. Az óangol os istent is jelent (rokonságban az óészaki áss szóval), de a vers kizárólag a beszéd jelentést használja.

Pontosan e rúna miatt. A rúnaábécéket az első hat hangjukról nevezik el, és az óangolban a negyedik betű a-ról o-ra kerekedett, így jött létre az f-u-þ-o-r-c. Ez az ingveon hangváltozás része, ahol az ősgermán /a/ három hangra oszlott, és az ansuz jel ᚩ os, ᚫ æsc és ᚪ ac rúnákká alakult. A legkorábbi lelet az 5. század végi Undley-brakteáta.

Nagy valószínűséggel nem. Az os szó istent és szájat is jelentett, megőrződve az Oswald, Oswin, Osric és Osbert nevekben. Egy kéziratos glossza a rúnát Wodennel köti össze mint a beszéd urával. A költő ismerte mindkét jelentést, és tudatosan választotta az egyiket.

A kezdeti kiindulópontot vagy vezetőt. Az ord dárdahegyet jelent; a fruma kezdetet vagy vezért jelent. Az óangol a Teremtő Istenre és a tettet elindító vezetőre használta ezt az összetételt. A száj a beszéd éle: ahol a gondolat következményekkel járó cselekedetté válik.

Legújabb bejegyzések

Fedezd fel a tarot kártyák ősi bölcsességét, és tárd fel spirituális utad rejtélyeit. Blogunk a tarot olvasás gazdag szimbolikájának, jelentéseinek és gyakorlati alkalmazásainak megértésének kapuja.