ᛈ

Perthro

ismeretlen; az egyetlen vers a játék és a nevetés közé helyezi

Ami még nem tárult fel, beleértve magának a rúnának a jelentését is

Sound
p /p/
Pozíció
14
Group
Hagal ættje
Reconstructed name
*perþ- (no secure etymology)
Unicode
U+16C8
Elem
Víz
Tree
Bükk és rezgő nyár
Időzítés
Ismeretlen; a még nem tudható dolgok rúnája
Igen / Nem
Túl korai lenne megmondani

Álló

  • véletlen
  • a még fel nem fedett dolgok
  • játék
  • bajtársiasság
  • a rejtett dolgok
  • egy fel nem tárt tényező
  • szerencse
  • titokzatosság

Fordított

  • rosszul őrzött titok
  • szerencsejáték
  • kellemetlen lelepleződés
  • megrekedtség
  • a sorstól várt megoldás
  • rossz esélyek

In the rune poems

Peorð byþ symble plega and hlehter wlancum … ðar wigan sittaþ on beorsele bliþe ætsomne.

A peorð mindig játék és nevetés a büszkéknek , ahol a harcosok együtt ülnek a sörcsarnokban, vidáman egymás társaságában.

Óangol rúnavers · Peorð

Across the scripts

ᛈ

Perthro

Idősebb Futhark

Nincs biztos rekonstrukció. A *perþ- alak csupán egy helyettesítő forma, amelyet az óangol névből vezettek visszafelé, nem pedig egy olyan ősgermán szó, amelyért bárki kezeskedni tudna.

—

Nem került át

Fiatalabb Futhark

Kimaradt a tizenhat rúnára történő szűkítés során; a p-hang a ᛒ rúnába olvadt bele. Egyik skandináv költeményben sincs rá versszak, ezért maradt fenn csupán egyetlen forrás.

ᛈ

Peorð

Angolszász Futhorc

Megmaradt, és ez a forrása mindannak, amit tudunk róla. Az óangol peorð szó ezen a költeményen kívül sehol máshol nem fordul elő a nyelvben, így a versszak egy olyan szót ír körül, amelynek semmilyen más szövegkörnyezete nincs.

A bizonyítékok állása

A Perthro az az egyetlen rúna, amellyel kapcsolatban a legőszintébb válasz az, hogy senki sem tudja a jelentését.

A helyzetet érdemes nyíltan tisztázni, mivel szinte minden rúnákkal foglalkozó könyv megad rá egy jelentést anélkül, hogy megemlítené: ez a jelentés kitaláció.

A rekonstruált ősgermán névnek nincs biztos etimológiája. Semmi sem feleltethető meg neki a germán nyelvekben, és semmi meggyőző a tágabb indoeurópai nyelvcsaládban sem. Az óangol peorð név a rúnaköltemény ezen egyetlen versszakán kívül sehol máshol nem fordul elő a teljes óangol szövegemlék-anyagban. Ez egy hapax legomenon, vagyis egyetlenegyszer előforduló szó, és a vers, amely tanúsítja, nem határozza meg a jelentését.

A rúnát elhagyták a Fiatalabb Futharkban, így nincs norvég vagy izlandi versszak sem, amellyel össze lehetne vetni. A feliratokon is ritka, mivel a /p/ ritka hang volt a germánban, miután a Grimm-törvény által leírt hangeltolódás a legtöbb örökölt p-hangot f-fé változtatta.

Összegezve: egyetlen versszak, egy máshol elő nem forduló szó, semmilyen etimológia, semmilyen második forrás, és alig néhány használati példa. Mindössze ennyi a teljes bizonyítékalap.

Mit mond valójában a vers

A versszak nem határozza meg a peorð jelentését, csupán egy sajátos társas közegbe helyezi. Bármi legyen is, mindig játék és nevetés a büszkéknek, ahol a harcosok együtt ülnek a sörcsarnokban, vidáman egymás társaságában.

Érdemes megfigyelni, mit ad ez a leírás, és mit nem. Elárulja, hogy a peorð a méhsörcsarnokhoz, a pihenéshez és a társas léthez kapcsolódik. Nem árulja el azonban, hogy a peorð maga a játék, amit játszanak, az eszköz, amivel játsszák, a zene, amit hallgatnak, az ital, ami előttük áll, vagy maga a csarnok.

A kézirat ráadásul ezen a soron megsérült, ezért szerepel a fenti szövegben a hiányjel. A szövegkiadók eltérően rekonstruálják ezt a részt, de a rekonstrukciók egyike sem változtat az alapvető problémán.

A versengő elméletek

Az alábbi értelmezések mindegyikét képzett kutatók vetették fel és érveltek mellettük komolyan. Egyik sem élvez azonban általános támogatást.

Kockapohár vagy játékkő. A legnépszerűbb feltevés, mivel a csarnokbeli környezet jól illik a játékhoz, és Tacitus feljegyzései szerint a germánok olyan kényszeresen hódoltak a szerencsejátékoknak, hogy akár a szabadságukat is kockára tették miatta. Magát a rúnaformát az oldalára döntött pohárként is értelmezték. Nyelvészeti alátámasztása viszont egyáltalán nincs: a szó semmilyen ismert germán kocka- vagy játékelnevezésből nem vezethető le.

Körtefa. A latin pirum szóval való lehetséges kölcsönszó-kapcsolatra épülő elmélet. A rúnaköltemény más versszakai valóban említenek fákat, így ez a motívum nem idegen a költeménytől. A csarnokbeli közeget viszont nem magyarázza meg.

Tűzhely vagy kandalló. Kelta vagy szláv jövevényszóra hivatkozó feltevés. Jól illik a zárt térbeli környezethez.

Hangszer. A játékból és a nevetésből levezetett elképzelés, mivel az óangol plega az előadóművészetre és zenélésre éppúgy utalhatott, mint a társasjátékra.

Anyaméh vagy születés. A modern rúnás könyvekben gyakori, történetileg viszont a leggyengébb magyarázat. Olyan feltételezett rokon szóra épül, amelyet a legtöbb nyelvész elutasít, és semmilyen kapcsolata sincs a vers által leírt sörcsarnokkal. A huszadik században vált népszerűvé, mivel használható jóslási jelentést adott a rúnának.

A legőszintébb összegzés az, amelyre az óangol nyelv kutatója, Bruce Dickins és mások jutottak: a szó a jelenlegi bizonyítékok alapján lefordíthatatlan.

Honnan származik a modern jelentés

Ha a szó nem fordítható le, miért állítja mégis minden rúnakönyv, hogy a Perthro a sorsot, a véletlent, a titkokat vagy az anyaméhet jelenti?

Azért, mert egy jóslási rendszer nem tartalmazhat üres helyet. Amikor a rúnákat a huszadik században jósként kezdték használni – elsősorban Ralph Blum 1982-es The Book of Runes című műve nyomán –, mind a huszonnégy jelnek szüksége volt egy olyan jelentésre, amelyet a kérdezőnek fel lehetett olvasni. A Perthro volt az a rúna, amelynél űr tátongott, és ezt az űrt betöltötték.

A kockapohár-hipotézis volt a legkézenfekvőbb megoldás, mivel egyetlen lépésben biztosítja a véletlen, a sors és az ismeretlen fogalmát, ezek pedig rendkívül hasznosak a kirakásokban. Innen már egyenes út vezetett az anyaméhhez, a rejtett dolgokhoz és általában az okkultizmushoz.

Ez a folyamat önmagában nem elítélendő. Csupán nem fordítás, és ez a különbségtétel lényeges. Blum könyve, amely megteremtette a modern rúnajóslást, a huszonötödik üres rúnát és egy teljesen egyéni sorrendet is bevezetett, módszerét pedig nyíltan a Ji Csingre és a tarot kirakásokra alapozta.

Az értelmezésben: álló helyzetben

Mindezek fényében a gyakorlati kérdés az, mit tegyünk a Perthróval egy kirakásban. Két védhető megközelítés létezik, és a kettő nem azonos.

A vers értelmezése. A Perthro a csarnok: játék, nevetés, együtt ülő harcosok, a jó társaságban eltöltött gondtalan idő öröme. Ez az egyetlen olyan jelentés, amely mögött bármilyen történelmi bizonyíték áll, és a gyakorlatban kifejezetten hasznos. Jelenti a bajtársiasságot, a tét nélküli idő értékét, a saját köreinkben való felszabadult jelenlétet. Nehéz rúnákkal teli kirakásban emlékeztető arra, hogy a sörcsarnok létezik és menedéket nyújt.

A hiány értelmezése. A Perthro az a rúna, amelynek a jelentése ismeretlen. Tudatosan használva azt a tényezőt jelöli, amely még nem tárult fel: egy információt, amellyel a kérdező még nem rendelkezik, egy döntést, amelyet máshol hoznak meg, vagy egy olyan hamarosan fontossá váló körülményt, amelyet még senki sem nevezett meg. Ez egy modern olvasat, amelynek nincs történelmi alapja, viszont nyíltan vállalja ezt, ami több annál, mint amit az anyaméh-értelmezésről el lehet mondani.

Mindkét megközelítés sokkal tisztességesebb, mint úgy tenni, mintha az etimológia tisztázott lenne. A véletlenre és a szerencsejátékra épülő olvasatokat is érdemes szem előtt tartani, hiszen a csarnoki környezet valóban utalhat a játékra, még ha maga a szó nem is igazolja ezt.

Az értelmezésben: fordított helyzetben

A Perthro nem szimmetrikus jel, így van fordított állása.

Fordított helyzetben a bajtársiasság olvasata annak hiányába fordul: megkeseredett társaság, egy terem, ahol nem látnak szívesen, vagy nevetés valakinek a kárára, nem pedig vele együtt.

A fel nem tárt tényező olvasata rosszul elsülő lelepleződésre utal: egy titok, amelyet már rég nem lett volna szabad őrizni, vagy amely rosszkor és rosszul pattan ki. Kifejezi azt a sajátos hibát is, amikor valaki a sorsra várva tétlenkedik, és a bizonytalanságot használja ürügyként arra, hogy ne hozzon döntést.

A szerencsejáték jelentése fordított állásban a legélesebb: felelőtlenül vállalt rossz esélyek. Tacitus leírása a germánok kockajátékáról azzal zárul, hogy a férfiak az utolsó dobásnál már a saját szabadságukat teszik fel tétként, és hűségesen elfogadják a veszteséget.

Modern ezoterikus rétegek

Szinte minden, amit erről a rúnáról a köznyelvben állítani szoktak, modern réteg, ami a weboldal legtisztább tesztesetévé teszi.

Az elemhez, a fákhoz és a nornákhoz való hozzárendelés a huszadik századi rúnás megújulásból származik, elsősorban Thorsson és Aswynn munkásságából. Az anyaméh-olvasat, az okkultizmussal és a rejtett tudással való összekapcsolás, valamint a Perthro magának a sorsnak a rúnájaként való kezelése mind ugyanahhoz a korszakhoz tartozik.

Ezek egyike sincs történelmileg alátámasztva. Egy részük hasznos lehet a gyakorlatban. Az az alapvető különbségtétel, amelyet ez az oldal fenntart, aközött feszül, hogy azt mondjuk: „ez egy működő modern értelmezés”, vagy azt, hogy „ezt jelenti a rúna”. A Perthro esetében van erre a megkülönböztetésre a legnagyobb szükség.

Más rúnákkal kombinálva

A Perthro a Wunjo (ᚹ) rúnával megkettőzi a csarnok jelentését: bajtársiasság és elégedettség, valószínűleg a legmelegebb hangulatú párosítás e jel mellé.

A Perthro az Ansuz (ᚨ) rúnával a kimondás előtt álló, még fel nem tárt dolgot jelzi. Egy kirakásban általában ez a legvilágosabb jele annak, hogy új információ érkezik.

A Perthro az Isa (ᛁ) rúnával megbénítja az ismeretlent: olyasvalami, ami még nem tárult fel, és a közeljövőben nem is fog.

A Perthro a Fehu (ᚠ) rúnával a szerencsejáték felé hajlik, ezért pénzügyi kérdésekben érdemes körültekintően értelmezni.

A Perthro az Eihwaz (ᛇ) rúnával a sorozat két legbizonytalanabb rúnáját hozza össze; a gyakorlatban általában azt jelzi, hogy a kérdező sokkal kevesebb információval rendelkezik, mint amennyit feltételez.

Questions to sit with

  • Mi hiányzik jelenleg abból a képből, amelyet erről a helyzetről alkottál?
  • Mikor ültél legutóbb másokkal úgy, hogy semminek sem volt tétje?
  • Egy válaszra vársz, vagy a válasz hiányát használod ürügyként a tétlenségre?

Gyakran ismételt kérdések

Senki sem tudja, és ez a legpontosabb válasz. A névnek nincs biztos etimológiája sem a germánban, sem a tágabb indoeurópai nyelvcsaládban, az óangol peorð szó pedig sehol máshol nem fordul elő a nyelvben az egyetlen rúnavers-versszakon kívül. Nincs norvég vagy izlandi versszak sem az összevetéshez, mivel a rúnát elhagyták a Fiatalabb Futharkban.

Ez a legnépszerűbb hipotézis, de semmilyen nyelvészeti alátámasztása nincs. Vonzerejét az adja, hogy a vers a peorð szót egy sörcsarnokba, a játék és a nevetés közé helyezi, Tacitus pedig feljegyezte, hogy a germánok olyan kényszeresen játszottak, hogy akár a saját szabadságukat is kockára tették. A szó azonban semmilyen ismert germán kocka- vagy játékmegnevezésből nem vezethető le. A körtefa, a tűzhely és a hangszer elmélete mellett éppoly komoly érvek szólnak.

Ez a megközelítés gyakori a modern rúnás könyvekben, de történetileg a leggyengébb értelmezés. Olyan feltételezett rokon szón alapul, amelyet a legtöbb nyelvész elutasít, és semmilyen kapcsolata sincs a vers által leírt csarnoki környezettel. A huszadik században vált elterjedtté, mivel egy jóslási rendszerben minden rúnának szüksége van egy használható jelentésre.

Azt, hogy a peorð mindig játék és nevetés a büszkéknek, ahol a harcosok együtt ülnek a sörcsarnokban, vidáman egymás társaságában. Ez elárulja, hogy a pihenéshez és a társas léthez tartozik. Nem árulja el viszont, hogy a peorð maga a játék, az eszköz, a zene, az ital vagy a csarnok.

Két védhető lehetőség van. Az egyik a vers értelmezése: a bajtársiasság és a saját köreinkben megélt tét nélküli idő értéke, amely az egyetlen bizonyítékokkal alátámasztott olvasat. A másik a hiány tudatos értelmezése: a még fel nem tárt tényező rúnájaként olvasva. Ez utóbbi modern megközelítés, de nyíltan vállalja ezt a jellegét.

Mert a /p/ ritka hang volt a germánban. A Grimm-törvény által leírt első germán hangeltolódás a legtöbb örökölt indoeurópai p-hangot f-fé alakította, ezért nyitja a Fehu az ábécét, és ezért volt a p-rúnának viszonylag kevés feladata.

Legújabb bejegyzések

Fedezd fel a tarot kártyák ősi bölcsességét, és tárd fel spirituális utad rejtélyeit. Blogunk a tarot olvasás gazdag szimbolikájának, jelentéseinek és gyakorlati alkalmazásainak megértésének kapuja.