Feoh

Az egyetlen hagyomány, amely jóindulattal nyit

Három rúnavers írja le ezt a jelet, és csupán egyetlen kezdődik kedvezően.

A norvég szerint a vagyon viszályt szít a rokonok között. Az izlandi megismétli ezt a gondolatot, és két kenninget tesz hozzá a sárkány őrizte aranyra. Az óangol viszont így indít: feoh byþ frofur fira gehwylcum, vagyis a vagyon vigasz minden embernek.

Ezután azonban rögtön feltételt szab, és valójában ez a feltétel adja a versszak lényegét. Sceal ðeah manna gehwylc miclun hyt dælan, azaz mindenkinek bőséggel kell osztania belőle. És az indoklás: gif he wile for drihtne domes hleotan, ha kedvező megítélést akar nyerni az Úr színe előtt.

Anglia tehát egyetért Skandináviával abban, hogy a vagyon problémát jelent, a megoldásról viszont mást gondol. Az északi versek szerint a pénz szétszakítja a családokat, és ezzel le is zárják a kérdést. Az angol költemény szerint a vagyon jó dolog, és csak akkor válik veszélyessé, ha megáll a körforgása.

Miféle úr

A kulcsszó a drihten. Az óangolban ez a szó jelent urat a megszokott világi értelemben, a harcosok vezérét, a csarnok urát, de jelenti az Urat, magát Istent is.

A versszak mindkét módon működik, és szinte bizonyos, hogy a szerző eleve így szánta.

Világi olvasatban pontosan leírja az ajándékozási gazdaságot: a hűbérúr gyűrűket, fegyvereket és földet oszt szét, az ember tekintélye pedig attól függ, milyen nagylelkűen adja tovább a vagyont. Az óangol költészet a vezért beaga brytta (gyűrűtörő) és goldwine (aranybarát) néven említi. A felhalmozás ebben a szerepben egyértelmű kudarc.

Vallási szempontból olvasva mindez a keresztény alamizsnálkodásnak felel meg: kincsek gyűjtése a mennyben a földi kincsek helyett, valamint az Isten előtti megítélés.

Az Óangol rúnavers többször is él ezzel az eszközzel. Keresztény szövegként pogány alapanyagból építkezik, és ahelyett, hogy eltörölné a régebbi jelentést, gyakran olyan megfogalmazást talál, amely mindkettőt magában hordozza. Amikor az Ansuz rúnából os, azaz száj lesz, ugyanezt a fogást látjuk, csak sokkal nyersebb formában.

Jószág, vagyon, fee

Az óangol feoh különbségtétel nélkül jelöli a lábasjószágot és az ingó vagyont, éppen úgy, ahogyan az ősgermán fehu tette. A szó mindkét értelemben végigvonul az óangol emlékanyagon: jószágként szerepel a végrendeletekben, és pénzként a törvénykönyvekben.

A leszármazott szavak nyomon követése azért tanulságos, mert megmutatja a fogalom működését. A modern angol fee (díj, illeték) közvetlenül ebből a sorból származik, a hűbéri birtok jogi értelmén keresztül. A társat jelentő fellow az óészaki félagi szóból ered, vagyis olyan személyt jelölt, akivel valaki közösbe tette a vagyonát, tehát barát helyett eredetileg üzlettársat jelentett.

A latin rokon szó, a nyájat jelentő pecu szóból született a pecunia (pénz), majd a pecuniary (pénzbeli). Két független nyelvcsalád egymástól függetlenül formálta meg a pénz szavát a haszonállat nevéből, ami hűen mutatja, mennyire egyetemes volt ez a berendezkedés.

Ez a közösség vagyona

A 900 körül elásott és 2014-ben feltárt skóciai Galloway-kincs alapjaiban változtatta meg azt, amit a rúna használóiról és funkciójáról korábban gondoltunk.

A leletanyagban öt lapított ezüst karperec található, amelyeken nem skandináv, hanem bekarcolt angolszász rúnák láthatók. Az egyiken az EGGBRECT felirat olvasható, az Ecgbeorht személynév. A leghosszabb és legérdekesebb szöveg így hangzik: DIS IS ÆIGNA FEOH, vagyis ez a közösség vagyona, egy vallási közösségre utaló kifejezést használva.

Ebből két fontos következtetés adódik. Az első, hogy magát a rúnanevet itt a leghétköznapibb értelmében használták egy tárgyon, a tulajdon megjelölésére. Ez a legközvetlenebb bizonyíték arra, mit jelentett a feoh azoknak az embereknek, akik leírták.

A második következtetés a kincs eredetére vonatkozik. A korabeli brit ezüstleletek többségéhez hasonlóan ezt a kincset is sokáig viking zsákmánynak tartották. Az angolszász rúnás felirat, amely az ezüstöt egy kolostori közösségnek tulajdonítja, jóval nehezebbé teszi ezt az értelmezést, és hasznos figyelmeztetésként szolgál az ellen a reflex ellen, amely minden elásott ezüstöt automatikusan skandinávnak és lopottnak tekint.

A rúnaértelmezésben

A Feoh a kézben lévő erőforrásokat jelenti, és az angol értelmezés a leghasználhatóbb a három közül, mivel azt is megmondja, mit kell tenni velük.

Álló helyzetben jövedelmet, kifizetést, vagy olyan anyagi bázist jelöl, amely szilárd talajt ad egy addig lebegő helyzetnek. A szerencse hétköznapi, megszámolható oldalát mutatja, nem pedig a látomások világát.

A versszak egyfajta próbatételt is hozzáfűz mindehhez. A Feoh rúnában rejlő vagyonnak keringenie kell, így a jel feszültséget hordoz az olyan helyzetekben, ahol valami értékes megrekedt: céltalanul felhalmozott megtakarításoknál, parlagon hagyott tehetségnél, vagy visszatartott nagylelkűségnél. A kérdés, amit feltesz, egyszerű: vajon működik-e mindaz, amivel rendelkezel?

A modern rúnagyakorlat túlnyomórészt ebből a költeményből meríti a jelentéseit, nem pedig az északi versekből. Ezért vált az alapvető értelmezéssé a feltétellel bíró gyarapodás a családi viszály helyett. Ezt a különbséget érdemes észben tartani a különféle készletek összehasonlításakor.