HU (magyar)
Kelet-Ázsián túl
Nyugati fogadtatás
Egy pekingi jezsuita elküldte Leibniznek a hatvannégy hexagram ábráját, amelyben a filozófus saját bináris számrendszerére ismert rá. Két és fél évszázaddal később ugyanez a könyv bestseller lett San Franciscóban. Kevés szöveget alakított át ennyire mélyen a lefordításának története.
- 12
- áramlat
- 12
- gondolkodó
- 300
- év Nyugaton
Az áramlatok
Minden nemzedék más könyvet talált benne: a keresztény kinyilatkoztatás bizonyítékát, keleti logikai különlegességet, pszichológiai eszközt, ellenkulturális jósdát, végül pedig egy bronzkori dokumentumot.
✝️
Jezsuita figurizmus
Peking és Párizs
17–18. század
A jezsuita misszionáriusok egy csoportja azt vallotta, hogy a kínai klasszikusok a bibliai kinyilatkoztatás eltorzult emlékét őrzik, és a pátriárkák nyomait keresték a hexagramokban. Róma elutasította az elképzelést, a törekvés mindazonáltal elindította a szöveg első komoly európai vizsgálatát.
🔟
Bináris aritmetika
Hannover
1701–1703
Joachim Bouvet elküldte Leibniznek a hatvannégy hexagram Fu Xi-féle elrendezését. Leibniz felismerte, hogy ha a törött vonalakat nullaként, a folytonosakat pedig egyként olvassa, sorrendben megkapja a számokat nullától hatvanháromig. Erre saját rendszere ősi megerősítéseként tekintett.
📘
Az első fordítások
Nagy-Britannia és Európa
19. század
Thomas McClatchie 1876-os változata és James Legge 1882-es, a Sacred Books of the East sorozat számára készített fordítása ültette át először a teljes szöveget angolra. Legge idegenkedett a műtől, ennek nyíltan hangot is adott, és ez meg is látszik a munkáján.
📙
A Wilhelm–Baynes-kiadás
Németország és az Egyesült Államok
1924 és 1950
Richard Wilhelm német fordítása, amelyet Lao Naixuan tudóssal együttműködve készített el, majd Cary F. Baynes ültetett át angolra C. G. Jung előszavával. Ez vált a mértékadó nyugati szöveggé, és alapjaiban határozta meg, mit gondolnak az angol nyelvű olvasók a könyvről.
🎲
Szinkronicitás
Zürich
1930-as évektől az 1950-es évekig
Jung elmélete az akauzális összefüggés elvéről, amelyet részben a Változások Könyvének megkérdezése során szerzett tapasztalatai magyarázatára dolgozott ki. Olyan keretet adott a nyugati olvasóknak, amellyel komolyan vehették a jósdát anélkül, hogy a hagyományos jóslás dogmáit el kellett volna fogadniuk.
🎼
Véletlenműveletek a művészetben
New York
1951-től
John Cage a hexagramok kivetésével határozta meg a hangmagasságot, az időtartamot és a dinamikát az 1951-es Music of Changes című darabjában és számos későbbi művében. Ezzel zeneszerzői eszközzé alakította a könyvet, és képzőművészek, valamint koreográfusok egy egész nemzedékére gyakorolt mély hatást.
📗
Az irodalmi I Csing
Európa és Amerika
20. század
Philip K. Dick a könyvet kérdezte, miközben Az ember a Fellegvárban című regényét írta, amelyben maguk a szereplők is ezt teszik. Hesse, Borges és sokan mások is beépítették műveikbe, így a háború utáni irodalom visszatérő motívumává vált.
🌻
Az ellenkultúra
Egyesült Államok és Európa
1960-as és 1970-es évek
A Wilhelm–Baynes-kiadás hatalmas példányszámban kelt el olyan olvasók körében, akiket egyáltalán nem érdekelt a sinológia. A zen, a vedánta és a pszichedelikumok mellett a korszak alapélményévé vált. A nyugati olvasók többsége ekkor találkozott először a művel.
🔺
Nyugati okkultizmus
Nagy-Britannia és Európa
20. század
Aleister Crowley évtizedeken át legfőbb jósrendszereként használta a Változásokat, és megpróbálta megfeleltetni a hexagramokat a kabbalisztikus Élet Fájának. Ez az asszimilációs kísérlet a mai napig tovább él a nyugati ezotéria egyes köreiben.
🧬
A genetikai kód analógiája
Európa és Amerika
1970-es évektől
Az a tény, hogy hatvannégy hexagram és hatvannégy DNS-kodon létezik, kiterjedt szakirodalmat szült a kettő egymásra vetítéséről. Ez azonban inkább számmisztika, mint biológia, és elég makacsul tartja magát ahhoz, hogy érdemes legyen tisztázni.
🏺
A kéziratos leletek
Kína
1973-tól
A mawangdui selyemkéziratok, valamint a későbbi guodiani és egyéb leletek korábbi szövegváltozatokat tártak fel eltérő hexagram-sorrenddel és szövegvariánsokkal, alapvetően formálva át a kutatók képét a szöveg kialakulásáról.
🔬
A történeti fordulat
Nagy-Britannia és Amerika
1980-as évektől
Richard Rutt, Edward Shaughnessy, Richard J. Smith és más kutatók a Zhouyit bölcseleti mű helyett bronzkori jóslási feljegyzésként olvasták. Olyan fordításokat adtak közre, amelyek meghökkentően különböznek Wilhelm munkájától.
A gondolkodók
Misszionáriusok, matematikusok, fordítók, egy pszichológus, alkotók, akik munkamódszerként használták, és sinológusok, akik visszavezették a szöveget az eredetéhez.
Joachim Bouvet
1656–1730
Franciaország és Peking
Jezsuita misszionárius és matematikus a Kangxi császár udvarában, a figurista irányzat vezető alakja. Éveken át levelezett Leibnizcel, és ő küldte el neki azt a hexagram-diagramot, amely a bináris felismeréshez vezetett.
Gottfried Wilhelm Leibniz
1646–1716
Hannover
Már kidolgozta a bináris aritmetikát, amikor Bouvet ábrája 1701-ben megérkezett hozzá. A Fu Xi-féle sorrendben független ősi megerősítést látott, és tanulmányt publikált róla, ezzel biztosítva a Változások Könyve első megvetett lábát az európai eszmetörténetben.
Thomas McClatchie
1812–1885
Sanghaj
Anglikán misszionárius, aki 1876-ban elkészítette az első teljes angol fordítást, az összehasonlító mitológia szemüvegén keresztül olvasva a szöveget. Legge csekély értékűnek tartotta, és ma főként történeti érdekességként forgatják.
James Legge
1815–1897
Skócia, Hongkong, Oxford
A kínai klasszikusok kiemelkedő viktoriánus fordítója, akinek 1882-es Yi King-fordítása a Sacred Books of the East sorozatban látott napvilágot. Valódi alapossággal dolgozott egy olyan könyvön, amelyet bosszantónak talált, és változata szó szerinti pontossága miatt ma is értékes.
Lao Naixuan
1843–1921
Qingdao
A kínai tudós, aki éveken át tanította Richard Wilhelmnek a Változásokat, sorról sorra haladva vele a szövegen. A Wilhelm-féle fordítás éppannyira az ő tanításának dokumentuma, mint Wilhelm tudományos munkájáé.
Richard Wilhelm
1873–1930
Qingdao és Frankfurt
Misszionáriusból lett sinológus, aki több mint húsz évet töltött Kínában, és 1924-ben németre fordította a Változásokat. Változata a konfuciánus kommentárhagyományon keresztül olvassa a szöveget, és minden más munkánál erősebben formálta a nyugati felfogást.
Cary F. Baynes
1883–1977
Egyesült Államok
Fordító és analitikus, aki Wilhelm német szövegéből elkészítette az 1950-ben megjelent angol kiadást. Gondos munkájának köszönhető, hogy a könyv valóban olvasható formában jutott el az angolszász világhoz.
C. G. Jung
1875–1961
Zürich
Évtizedeken át kérdezte a Változásokat, és ő írta a Baynes-kiadás előszavát, amelyben magáról a könyvről vetett ki egy hexagramot. A szinkronicitás fogalmát részben e tapasztalatok megértésére dolgozta ki.
Hellmut Wilhelm
1905–1990
Németország és Seattle
Richard Wilhelm fia, hivatásos sinológus, akinek előadásai és esszéi elsőként adtak komoly tudományos magyarázatot a Nyugat számára a Változások Könyvének szerkezeti működéséről.
John Cage
1912–1992
New York
Az 1951-es Music of Changes című művétől kezdve negyven éven át hexagramok kivetésével hozott zeneszerzői döntéseket. Neki köszönhető, hogy a könyv helyet kapott a huszadik századi zene történetében.
Philip K. Dick
1928–1982
Kalifornia
A Változások tanácsát kérte Az ember a Fellegvárban írása közben, melynek szereplői szintén jósolnak a könyvből, és később kijelentette, hogy a jósda voltaképpen meghatározta a cselekményt. A regény 1963-ban elnyerte a Hugo-díjat.
Edward L. Shaughnessy
született 1952-ben
Chicago
A korai kínai kéziratok vezető nyugati kutatója, aki lefordította a mawangdui Változásokat, és döntő szerepet játszott annak tisztázásában, miként festett a szöveg a véglegesített változat rögzülése előtt.
Egy könyv, amely olvasóival együtt változik
A Változások Könyvének nyugati története a befogadás és újraértelmezés tanulságos példája. Az európai és amerikai olvasók minden korszakban azt a könyvet találták meg benne, amelynek befogadására éppen készen álltak. Ezen olvasatok sora híven tükrözi a nyugati szellemtörténet elmúlt három évszázadának változásait: a bibliai kinyilatkoztatás bizonyítékát, keleti logikai érdekességet, pszichológiai munkaeszközt, ellenkulturális jósdát, végül pedig egy áldozatokról és hadviselésről szóló bronzkori dokumentumot.
Leibniz és a bináris ábra
Az első komoly európai találkozás a pekingi jezsuita misszión keresztül jött létre. A figuristáknak nevezett misszionáriusok egy csoportja azt vallotta, hogy a kínai klasszikusok a bibliai kinyilatkoztatás elhomályosult emlékét őrzik, ezért e szövegekben a pátriárkák nyomai után kutattak. Bár Róma nem nézte jó szemmel e törekvést, és az álláspont sohasem vált hivatalos missziós irányvonallá, mégis ez szülte a Változások Könyvének első behatóbb európai tanulmányozását.
Joachim Bouvet, a Kangxi udvarában szolgáló matematikus és jezsuita, éveken át levelezett Leibnizcel, és 1701-ben elküldte neki a hatvannégy hexagram Fu Xi-nek tulajdonított elrendezését. Leibniz ekkorra már kidolgozta a kettes számrendszert. Amikor a megszakított vonalakat nullának, a folytonosakat pedig egynek feleltette meg, felismerte, hogy a sorrend pontosan nullától hatvanháromig állítja elő az egész számokat.
Értelmezése korának szellemét tükrözte: az ábrát ősi bizonyítéknak tekintette, amely igazolja, hogy egy évezredes civilizáció ugyanarra az alapvető igazságra jutott, mint ő maga. A modern kutatás ugyanakkor tisztázta, hogy Shao Yong tizenegyedik századi sorrendje kozmológiai megfontolásokból, ismételt felező osztással született meg, nem pedig számolási céllal. A formai megfelelés mindazonáltal tökéletes, és ez biztosította a Változások első biztos kapaszkodóját az európai gondolkodásban.
A fordítás
Thomas McClatchie 1876-ban adta ki az első teljes angol fordítást, amelyet az összehasonlító mitológia mára meglehetősen elavult szemléletén keresztül értelmezett. James Legge 1882-es változata a Sacred Books of the East sorozatban jóval alaposabb munka volt. Bár Legge nyíltan bevallotta, hogy idegenkedik a szövegtől, olyan szigorúan ragaszkodott a szó szerinti jelentéshez, hogy fordítása ma is haszonnal forgatható.
A valódi áttörést Richard Wilhelm munkája hozta el. A misszionáriusból lett tudós több mint húsz évet töltött Kínában, és Lao Naixuan segítségével sajátította el a klasszikust. Lao Naixuan a régi típusú neveltetést kapott Qing-kori tudósok közé tartozott, akivel Wilhelm éveken át sorról sorra haladva dolgozta fel a szöveget. Német fordítása 1924-ben jelent meg, amelyet Cary F. Baynes ültetett át angolra, az 1950-es tekintélyes Bollingen-kiadás pedig már C. G. Jung előszavával látott napvilágot.
Ez a kiadás a magyarázata annak, miért tekinti a nyugati olvasók többsége a Változások Könyvét a nemes ember magatartását taglaló bölcseleti műnek. Wilhelm a konfuciánus kommentárhagyományt közvetítette hűségesen, ám ez csupán egyetlen olvasat volt a lehetséges értelmezések közül. Egy Zhou-kori jós aligha ismert volna rá saját szövegére ebben a formában.
Jung és a szinkronicitás
Jung évtizedeken át konzultált a könyvvel, és sokat töprengett azon, miért tűnik működőképesnek az eljárás. A Baynes-kiadáshoz írt előszava meglepő lépést tesz: kivet egy hexagramot arról, mit szól maga a könyv az angol nyelvű bemutatásához, majd részletesen ismerteti a választ.
A szinkronicitás elméletét, azaz a belső lelki állapotokat és a külső eseményeket összekapcsoló akauzális elvet részben éppen e jelenség magyarázatára alkotta meg. Bárhogyan is ítéljük meg magát az elméletet, történelmi szerepe vitathatatlan. Olyan értelmezési keretet kínált a művelt nyugati közönségnek, amellyel anélkül vehették komolyan a jósdát, hogy hinniük kellett volna a jóslás hagyományos formáiban. Ez nagyrészt eldöntötte, hogy a Változások Könyvét babona helyett mélylélektani eszközként fogadták be.
A könyv mint módszer
John Cage 1951-től fogva hexagramok kivetésével rögzítette a hangmagasságot, az időtartamot és a dinamikát. A Music of Changes darabbal induló eljárást negyven éven át alkalmazta. Célja nem a jövendőmondás volt, hanem a személyes ízlés kiiktatása az alkotói folyamatból. Cage révén a technika Merce Cunninghamhez, Jasper Johnshoz és számos más művészhez is eljutott.
Philip K. Dick a könyvet hívta segítségül Az ember a Fellegvárban írásakor, amelyben a szereplők maguk is jósolnak belőle, később pedig úgy nyilatkozott, hogy a szöveg határozta meg a regény cselekményét. A mű 1963-ban elnyerte a rangos Hugo-díjat.
Ezután kibontakozott az ellenkultúra, és a Wilhelm–Baynes-kiadás olyan példányszámban fogyott, amilyet tudományos fordítás aligha remélhetne. Két évtizeden át a zen, a vedánta és a pszichedelikumok elmaradhatatlan kísérőjeként forgatták, és a nyugati köztudatban nagyrészt ekkor rögzült a könyv képe.
A történeti fordulat
Két körülmény fordította meg az események menetét. Egyrészt a régészet jóval korábbi szövegváltozatokat hozott felszínre: az 1973-ban feltárt mawangdui selyemkéziratok teljesen eltérő hexagram-sorrendet és számos szövegvariánst tartalmaztak, a későbbi guodiani és egyéb leletek pedig tovább gazdagították a forrásokat.
Másrészt a kutatók egy új nemzedéke elhatározta, hogy a Zhouyit annak tekinti, ami valójában: egy bronzkori jóslási gyűjteménynek. Richard Rutt könyvének alcíme kifejezetten ezt rögzítette. Edward Shaughnessy a kéziratok filológiai elemzésén dolgozott, Richard J. Smith pedig megírta a mű átfogó művelődéstörténetét. Fordításaik alig hasonlítanak Wilhelm szövegére: kevesebb bennük az elvont filozófia, viszont jóval több szó esik haszonállatokról, hadifoglyokról, áldozatokról és hadjáratokról.
Két különböző, egyaránt érvényes könyv
A nyugati olvasó ma két gyökeresen eltérő Változások Könyvéhez férhet hozzá, és érdemes hangsúlyozni, hogy mindkettőnek megvan a maga létjogosultsága.
Az egyik a hagyományos szöveg, ahogyan Kelet-Ázsia kétezer éven át olvasta: a Tíz Szárnnyal és a konfuciánus kommentárokkal kiegészülve, a helyes viselkedésről és a helyzetek felismeréséről szóló bölcselet. Ez Wilhelm könyve, és a kelet-ázsiai hagyomány túlnyomórészt ezt értette a Változások alatt.
A másik a Zhou-kori alapszöveg, amely még az említett értelmezési rétegek rárakódása előtt állt fenn: tömör, gyakran nehezen érthető mű áldozati rítusokról, vadászatról és háborúról. Ez Rutt és Shaughnessy könyve, amely közelebb áll az eredetileg lejegyzett szöveghez.
A régebbi réteg előnyben részesítése önmagában nem jelent nagyobb hitelességet. A Változások jóval hosszabb ideig volt filozófiai klasszikus, mint bronzkori jóskönyv, a kommentárirodalom pedig elválaszthatatlan magától a műtől. Az olvasónak azonban tudnia kell, melyik változatot tartja a kezében, hiszen a legtöbb kiadás erről mélyen hallgat.
Gyakran ismételt kérdések
Legújabb bejegyzések
Fedezd fel a tarot kártyák ősi bölcsességét, és tárd fel spirituális utad rejtélyeit. Blogunk a tarot olvasás gazdag szimbolikájának, jelentéseinek és gyakorlati alkalmazásainak megértésének kapuja.
