A referencia-égbolt

Asztrolábiumok és MUL.APIN

Kezdetben az asztrolábiumok rendeltek három csillagot minden egyes hónaphoz; később a kezdősorában szereplő Eke csillagról elnevezett kéttáblás mű rendszerezte a teljes látható égboltot: hatvanhat csillag és csillagkép három égi úton, felkeléseik naptára, a Hold útja tizennyolc alakzaton át (amelyekből később kialakult a tizenkét jegyű állatöv), az öt bolygó, valamint a babiloni időmérést megalapozó szabályok és órák.

2
tábla
3
égi út
66
csillag és csillagkép

A kompendium felépítése

A MUL.APIN az égbolt rendszerezett kartotéka: csillagjegyzékek, felkelési időpontok, a Hold útja, bolygóciklusok, naptárszabályok és órák; minden szakasza olyan eszköz volt, amelyet az ómenvizsgáló tudósok éjszakáról éjszakára forgattak.

🌠

Az Eke, amely nevet adott neki

az incipit mulAPIN

A legtöbb ékírásos műhöz hasonlóan a kompendiumot is a kezdőszavairól nevezték el, a kezdőszavak pedig az első csillagot jelölik: mulAPIN, azaz az Eke csillag. A csillagjegyzék ezzel nyit, és a kéttáblás művet azóta is ennek az egyetlen csillagképnek a neve alatt tartják számon.

🛤️

Az égbolt három útja

Enlil · Anu · Éa a nagy felosztás

Minden csillag a három sáv egyikéhez tartozik: Enlil északi útjához, Anu egyenlítői útjához vagy Éa déli útjához. Az, hogy egy csillag hol kel fel a keleti horizonton, meghatározza, melyik istenhez sorolják. Ez a legkorábbi ismert kísérlet a teljes égbolt égi földrajz szerinti rendszerezésére.

📇

A hatvanhat csillag

1. tábla a katalógus

A nyitó szakasz útról útra sorolja fel a hatvanhat csillagot és csillagképet, mindegyiknél megadva a hozzá kapcsolódó istenséget: az Eke, az Öregember, a Nagy Ikrek, az Égi Bika, Anu Igaz Pásztora, a Hal, a Skorpió. Ez a legteljesebb fennmaradt térkép arról, miként látta Babilon az éjszakai égboltot.

📅

A felkelések naptára

1. tábla az eszményi év

A következő rész egy ütemterv: megadja, hogy egy eszményi, 360 napos év mely napjain kelnek fel heliakusan az egyes csillagok, kiegészülve azokkal a csillagokkal, amelyek mások lenyugvásával egy időben bukkannak fel. Segítségével a tudós az év bármely tiszta éjszakáján összevethette az eget a naptárral, és a naptárt az éggel.

🧭

A zenit csillagai

1. tábla zikpu-csillagok

Egy külön jegyzék nevezi meg a zikpu-csillagokat, amelyek az éjszaka során egymás után pontosan a megfigyelő feje felett delelnek. A sötétben a zeniten álló csillag megfigyelése mutatta az órát, és a fogyatkozási jelentésekben is ezekkel a csillagokkal határozták meg a megfigyelések idejét: egy égi földrajzból épített óra.

🌙

A Hold útja

1. tábla az állatöv őse

A kompendium felsorolja azokat a csillagképeket, amelyeken a Hold hónapról hónapra áthalad: a Bika, az Ikrek, a Rák, az Oroszlán, a Barázda, a Mérleg, a Skorpió, a Kecskehal, a Bérmunkás és társaik, összesen tizennyolc alakzat. Évszázadokkal később ezt a listát szűkítették le tizenkét egyenlő jegyre, így hozva létre a zodiákust.

🪐

Az öt vándorló csillag

2. tábla bolygóciklusok

A második tábla a rögzített helyüket elhagyó égitestek felé fordul: a Jupiter, a Vénusz, a Mars, a Szaturnusz és a Merkúr felé, rögzítve az időtartamokat, ameddig láthatók, illetve láthatatlanok. A számok inkább vázlatos sémák, mintsem elméleti modellek, mégis ezek jelentették a későbbi bolygóciklus-számítások alapját.

➕

A naptár pontosságának őrzése

2. tábla a tizenharmadik hónap

Tizenkét holdhónap nem tesz ki egy teljes évet, így a naptár elcsúszott a napévhez képest, amíg be nem iktattak egy tizenharmadik hónapot. A MUL.APIN pontos szabályokat ad: meg kell figyelni a Hold helyzetét a Fiastyúkhoz és más viszonyítási pontokhoz képest, és ha az ég eltér a naptári dátumtól, szökőhónapot kell beiktatni. Csillagászat a naptárvezetés szolgálatában.

🕰️

Árnyékok és víz

2. tábla az idő mérése

A táblázatok megadják a gnómon árnyékának hosszát a nap folyamán és a vízórába töltendő víz tömegét az éjszaka folyamán; a leghosszabb éjszakát a babiloni sematikus csillagászatban kétszer olyan hosszúnak vették, mint a legrövidebbet (2:1 arány). Az árnyék, a víz és a zikpu-csillagok révén a kompendium a teljes 24 órás időmérést lefedi.

🌟

Az előzmény: a Három csillag havonta

Assur és Babilon Kr. e. 1100 körül

A MUL.APIN-nak volt egy közvetlen előképe: az úgynevezett asztrolábiumok, amelyek minden hónaphoz három csillagot rendeltek (egyet-egyet mindhárom égi útról), összesen harminchatot, körkörös vagy rácsos elrendezésben. A kompendium átvette, korrigálta és meghaladta ezeket, de az asztrolábiumok mutatják, hogy a rendszerező szándék már egy évszázaddal korábban is létezett.

📜

Az ómenfüggelék

2. tábla a cél megmutatkozása

A kompendium égi ómenek sorával zárul. Ez az elhelyezés mindent elárul a mű valódi céljáról: a csillagjegyzékek, naptárak és órák azért léteztek, hogy az Enúma Anu Enlil jeleit pontosan megfigyelhessék, időzíthessék és megnevezhessék. A referenciacsillagászat a jóslás eszköztáraként fejlődött ki.

🏛️

Negyven kézirat

Ninive · Assur · Babilon · Uruk Kr. e. 687-től kezdve

Mintegy negyven másolat és töredék maradt fenn Asszíria és Babilónia városaiból; a legrégebbi keltezett példány Kr. e. 687-ben készült, míg maga a szöveg valószínűleg Kr. e. 1000 körül vagy még korábban keletkezett. Egy ilyen hosszan és ilyen széles körben másolt szöveg nem csupán irodalom volt, hanem alapvető munkaeszköz.

A gyűjtő és a megfejtők

A király, akinek könyvtára megőrizte a legkiválóbb másolatokat, valamint három évszázad kilenc tudósa, akik beazonosították a csillagképeket, rekonstruálták a rendszert, és modern kiadásokban tették közzé a kompendiumot.

Assur-bán-apli

uralkodott Kr. e. 668–627 Ninive

A tudós király, akinek ninivei könyvtára a kompendium kiváló másolatait őrizte meg a hozzá kapcsolódó ómensorozattal együtt. Gyűjteményének köszönhető, hogy a babiloni referencia-égbolt ma is olvasható.

Peter Jensen

1861–1936 Németország

A babiloni kozmológia úttörője, akinek 1890-es tanulmánya megkezdte az ékírásos csillagnevek valódi csillagképekkel való megfeleltetését, azt az azonosítási munkát, amelyet azóta minden későbbi kiadás folytat.

Franz Xaver Kugler

1862–1929 Hollandia

Jezsuita tudós, akinek a babiloni csillagismeretről szóló kötetei rekonstruálták az égi utak, felkelések és naptári sémák rendszerét, amelyben a MUL.APIN elnyerte valódi értelmét.

Ernst Weidner

1891–1976 Németország és Ausztria

1915-ös kézikönyvében áttekintette a teljes babiloni csillagászatot, beleértve az asztrolábiumokat és a kompendium anyagát, és egész pályafutását a szövegeket őrző táblák rendszerezésének szentelte.

Johann Schaumberger

1885–1955 Németország

Kugler halála után befejezte annak monumentális művét, finomítva a csillagazonosításokat és a babiloni jegyzékek mögött álló csillagászati számításokat.

Bartel van der Waerden

1903–1996 Hollandia és Svájc

Matematikus és tudománytörténész, aki a harminchat csillagról és a csillagászat születéséről szóló tanulmányaiban az asztrolábiumokat és a MUL.APIN-t elhelyezte a csillagjegyzékektől a matematikai csillagászatig vezető hosszú fejlődési folyamatban.

David Pingree

1933–2005 Egyesült Államok

1989-ben elkészítette a MUL.APIN első teljes modern kiadását (Hermann Hungerrel közösen), és feltárta, miként terjedt el csillagismerete India, Irán és Görögország csillagászatában és asztrológiájában.

Hermann Hunger

született 1942-ben Ausztria

A kompendium mindkét modern kiadásának társszerkesztője (1989-ben Pingree-vel, 2018-ban pedig Steele-lel), valamint a hozzá kapcsolódó észlelési szövegkorpusz jelentős részének kiadója.

Wayne Horowitz

született 1957-ben Izrael

Kiadta az asztrolábiumokat, a kompendiumot megelőző «Három csillag havonta» jegyzékeket, és feltérképezte Enlil, Anu és Éa útjainak kozmikus földrajzát a mezopotámiai gondolkodásban.

John Steele

született 1971-ben Nagy-Britannia és Egyesült Államok

A Hungerrel közös 2018-as kiadás – a jelenlegi alapmű – társszerkesztője, amely újra összevetette a negyven kéziratot, és újravizsgálta a kompendium sémáinak tényleges rendeltetését.

Mi a MUL.APIN

A MUL.APIN a babiloni csillagászat alapvető kézikönyve a zodiákus felfedezése és a matematikai elméletek kialakulása előtti időkből: két ékírásos tábla, amely szigorú sorrendben gyűjt össze mindent, amit egy gyakorló tudósnak a rendezett égboltról tudnia kellett. Útról útra sorolja fel a csillagokat és csillagképeket, ütemezi felkeléseiket az év során, megnevezi a csillagképeket, amelyeken a Hold áthalad, megadja az öt bolygó láthatósági időszakait, rögzíti a naptárkorrekció szabályait, valamint táblázatba foglalja az árnyékhosszakat és a vízórák vízmennyiségeit a pontos idő meghatározásához. A cím nem más, mint a mű legelső szava: a szöveg a mulAPIN-nak, azaz az Eke csillagnak nevezett égitesttel nyit, az ékírásos műveket pedig hagyományosan a kezdősorukkal idézték. A Kr. e. 1000 körül vagy valamivel korábban, régebbi forrásokból összeállított mű közel egy évezreden át az égbolt mértékadó kalauza maradt.

A három égi út

A kompendium legfőbb rendezőelve az égbolt három sávra osztása a keleti horizonton lévő felkelési pontok alapján: északon Enlil útja, középen Anu útja, délen pedig Éa útja húzódik. Minden csillag egyetlen úthoz és egyetlen istenhez tartozik. Bár a felosztás teológiai indíttatásúnak tűnik (és valóban az is), csillagászatilag is tökéletesen működik: rögzíti az egyes csillagok deklinációs sávját, így az a tudós, aki ismerte az utakat, megközelítőleg azt is tudta, hogy melyik égitest hol és mikor kel fel. Ez a legkorábbi ismert rendszer, amely a teljes látható égboltot lajstromba veszi, visszhangja pedig máig él az égbolt északi, egyenlítői és déli zónákra osztásának modern szokásában.

A katalógus és a felkelések naptára

Az 1. tábla a katalógussal kezdődik: hatvanhat csillagot és csillagképet sorol fel útról útra haladva, isteni kapcsolataikkal együtt. Íme a babiloni égbolt alakzatai a maguk sorrendjében: az Eke, az Öregember, a Pásztorbot, a Nagy Ikrek, a Rák, az Oroszlán, az Égi Bika, Anu Igaz Pásztora, a Nyíl, a Sas, a Hal, a Skorpió és a Kecskehal. Ezt követi a felkelések naptára: az a jegyzék, amely megadja, hogy egy eszményi, tizenkét harmincnapos hónapból álló, 360 napos évben mely napokon kelnek fel a főbb csillagok először a hajnalhasadás előtt, kiegészülve azokkal a csillagokkal, amelyek mások lenyugvásával egy időben kelnek. E két szakasz együtt naptárrá alakítja az eget, a naptárt pedig olyasmivé, ami az égbolton közvetlenül ellenőrizhető.

A zenit csillagai

Egy további jegyzék sorolja fel a zikpu-csillagokat: azokat, amelyek közvetlenül a megfigyelő feje felett haladnak el, és az éjszaka folyamán meghatározott sorrendben delelnek a zeniten. Funkciójuk az időmérés volt. Bármely tiszta éjszakán a zeniten álló csillag mutatta az éjszakai őrváltást és a pontos órát; a tudósok fogyatkozási jelentései is pontosan így rögzítették az események idejét: megadták, melyik zikpu-csillag delelt éppen, amikor az árnyék elérte a Holdat. A felhős éjszakákon használt vízórával együtt a zenitcsillagok működő éjszakai órát adtak Babilonnak, évszázadokkal azelőtt, hogy a csillagászatnak mint önálló tudománynak egyáltalán neve lett volna.

A Hold útja

Az 1. táblában rejtőzik a kompendium legnagyobb hatású listája: a «Hold útjában» lévő csillagképek jegyzéke, vagyis azok az alakzatok, amelyeken a Hold, s velük együtt a Nap és a bolygók is áthaladnak. A MUL.APIN tizennyolc ilyen alakzatot számlál, köztük az Égi Bikát, a Nagy Ikreket, a Rákot, az Oroszlánt, a gabonakalászt tartó Barázdát, a Mérleget, a Skorpiót, Pabilszagot az íjászt, a Kecskehalat, a Hatalmast a vizeskorsóival, a halak Farkszeleteit és a Bérmunkást. Ha ezt a listát tizenkettőre szűkítjük, és mindegyik alakzatot egy-egy harmincfokos sávvá tesszük, megkapjuk az állatövet: pontosan ezt tették a babiloni csillagászok a Kr. e. 5. század körül. A Bika, az Ikrek, a Rák, az Oroszlán, a Szűz, a Mérleg, a Skorpió, a Nyilas, a Bak, a Vízöntő, a Halak és a Kos e lista közvetlen leszármazottai, és többségük még az eredeti képi ábrázolását is megőrizte.

Az öt vándorló csillag

A 2. tábla az állócsillagokról azokra az égitestekre tér át, amelyek nem maradnak meg a kijelölt helyükön: a Jupiterre, a Vénuszra, a Marsra, a Szaturnuszra és a Merkúrra. A kompendium rögzíti azokat az időtartamokat, ameddig az egyes bolygók láthatók, illetve láthatatlanok maradnak; ezek inkább vázlatos ciklussémák, mintsem előrejelző elméletek. Az érdeklődés iránya mégis félreérthetetlen: a bolygókat szabályosnak, eltűnéseiket mérhetőnek, visszatéréseiket pedig várhatónak tekintik. E kezdetleges periódusok és a Szeleukida-korszak kifinomult efemeridái között egyenes fejlődési vonal húzódik a csillagászati naplók évszázadain keresztül.

A naptár pontosságának őrzése

A babiloni hónapok az újhold sarlójának megpillantásával kezdődtek, és tizenkét holdhónap mintegy tizenegy nappal rövidebb a napévnél, így a naptár fokozatosan elcsúszott. A MUL.APIN megadja a naptárkorrekció szabályait: figyelni kell a Hold helyzetét a Fiastyúkhoz és más égi jelzőkhöz képest, nyomon kell követni, mely csillagok kelnek fel az egyes hónapokban, és ha az égbolt és a dátum között egy teljes hónapnyi eltérés mutatkozik, be kell iktatni egy tizenharmadik hónapot (szökőhónapot). A kompendium az eszményi keretet is rögzíti, a napéjegyenlőségeket és napfordulókat a sematikus év első, negyedik, hetedik és tizedik hónapjának tizenötödik napjára helyezve. A szökőhónapok beiktatása évszázadokon át eseti tudósi döntés maradt, mielőtt a késői korszakban megszilárdult a szabályos tizenkilenc éves ciklus, ugyanaz a ciklus, amely ma is meghatározza a húsvét és a zsidó naptár idejét.

Árnyékok és víz

A kompendium utolsó technikai szakaszai az órákkal foglalkoznak. Az egyik táblázat a gnómon (egy függőleges rúd) árnyékát követi a nap órái során a különböző évszakokban. Egy másik táblázat megadja az éjszakai vízórába töltendő víz tömegét, hogy a víz éppen pirkadatkor fogyjon el; a leghosszabb éjszakához rendelt víztömeg a legrövidebb éjszaka kétszerese, ami a babiloni sematikus csillagászat jellegzetes 2:1 arányát tükrözi, amely jóval kerekebb annál, mint amit Babilon valódi földrajzi szélessége indokolna. Nappal az árnyék, éjjel a víz és a zenitcsillagok: az eszköztár a teljes huszonnégy órát lefedi, hiszen egy olyan ómen, amelyet nem a megfelelő éjszakai őrváltásban jelentettek, kárba veszett ómen volt.

Az előzmény: a Három csillag havonta

A MUL.APIN nem maga találta fel rendszerező elvét. A korábbi jegyzékek (amelyeket hagyományosan asztrolábiumoknak neveznek, noha semmiben sem hasonlítanak a későbbi műszerre) az év minden hónapjához három csillagot rendelnek, egyet-egyet mindhárom égi útról, összesen harminchatot, amelyeket olykor tizenkét részre osztott koncentrikus körökbe vagy táblázatokba rajzoltak. A legszebb fennmaradt példány, az Assurból származó B asztrolábium Kr. e. 1100 körülre keltezhető. A kompendium magába olvasztotta e rendszert, pontosította a helymeghatározásokat és felülírta elődeit, de az asztrolábiumok tanúsága szerint az égi adminisztráció iránti babiloni szenvedély már a Kr. e. 2. évezredben teljes fegyverzetben létezett.

Az ómenvizsgálók tankönyve

A 2. tábla égi ómenek sorával végződik, és ez a függelék fellebbenti a fátylat a valódi célról: a MUL.APIN a jóslás szolgálatában állt. Azoknak a tudósoknak, akik az Enúma Anu Enlil jeleit figyelték, tudniuk kellett, melyik csillag melyik, mikor esedékes a felkelése, szinkronban van-e a naptár az égbolttal, és mennyi volt a pontos idő, amikor egy esemény bekövetkezett. A kompendium pontosan ezekre a kérdésekre ad választ. Az asszír királyoknak küldött jelentésekben a két mű párban működik: a MUL.APIN megmondja, mit kellene tennie az égboltnak, az ómensorozat pedig megadja, mit jelent, ha az égbolt mást tesz. A referenciacsillagászat és az alkalmazott asztrológia itt egyetlen tananyagba fonódik össze, és az írnokok semmilyen határvonalat nem húztak a kettő közé.

Másolatok és modern kiadások

Mintegy negyven kézirat és töredék maradt fenn Ninivéből, Assurból, Kalhuból, Babilonból, Urukból és más helyekről; a legrégebbi keltezett másolat Kr. e. 687-ből származik, a szöveg tartalma pedig nyilvánvalóan ennél is régebbi: a legtöbb kutató a szerkesztést Kr. e. 1000 körülre teszi, egyes megfigyelései pedig még ennél is korábbiak. A modern kiadások ugyanannak a szűk kutatói körnek a munkáját dicsérik, amely a babiloni csillagászat többi részét is feltárta: Hermann Hunger és David Pingree 1989-es kiadását, valamint a jelenlegi mértékadó szöveget, Hermann Hunger és John Steele 2018-as kiadását, míg Wayne Horowitz az asztrolábiumokról szóló kötetében az előzményeket dolgozta fel. Nekik köszönhető, hogy az égbolt legrégebbi fennmaradt kézikönyve ma elejétől a végéig olvasható.

Hogyan olvasd ezt az oldalt

A fenti kártyák magának a kompendiumnak a szerkezetét követik: a három utat és a katalógust, az ezekre épülő naptárakat és órákat, a Hold útját (amelyből az állatöv kialakult), a bolygókat, az előzményt jelentő asztrolábiumokat és az ómenfüggeléket, amely megvilágítja a mű célját. Az ómensorozatról, amelyet ez a kézikönyv kiszolgált, az Enúma Anu Enlil oldalon olvashatsz részletesebben; a mindkettőt körülvevő hagyományról pedig a Babiloni ómenasztrológia oldalon. A MUL.APIN és égboltja a Tarot Akadémia kompendiumának része mind az ötvenkét nyelven.

Gyakori kérdések

Babiloni ómenasztrológia

Legújabb bejegyzések

Fedezd fel a tarot kártyák ősi bölcsességét, és tárd fel spirituális utad rejtélyeit. Blogunk a tarot olvasás gazdag szimbolikájának, jelentéseinek és gyakorlati alkalmazásainak megértésének kapuja.