Egyiptomi dekánok

Dekánorvoslás és mágia

A Kr. u. első századokban Egyiptomban és a Földközi-tenger keleti részén sokan hitték, hogy a harminchat dekán mindegyike egy-egy testrészt ural, és betegséget okozhat vagy gyógyíthat benne. Egy hermetikus könyv minden dekánhoz képet, követ és növényt rendelt; vésett gemmákon az oroszlánfejű Khnubisz jelent meg; Salamon testamentuma pedig démonokká tette a dekánokat, és mindegyik bevallja, melyik név űzi el.

dekán a test fölött
36
kép, kő és növény
3
a Szent könyv első kiadása
1908

A dekánorvoslás belülről

A gondolatok, szövegek és tárgyak, amelyek a harminchat dekánt az emberi testhez kötötték, a testrészek egyiptomi isteneitől a hermetikus amuletteken és a vésett gemmákon át Salamon démonlistájáig.

🧍

Melotézia

a görög-római világ a hellenisztikus kortól

Az a hiedelem, hogy az égbolt részei a test részeit kormányozzák. A zodiákusos melotézia a fejnél álló Kostól a lábnál álló Halakig halad; a dekánokra épülő melotézia ugyanezt a sorrendet követi, de tizenkettő helyett harminchat, finomabb zónával.

👁️

Minden testrésznek istene van

Egyiptom az Újbirodalomtól

A Halottak Könyve 42. fejezete a test minden részét, a hajtól a lábujjakig, egy-egy isten oltalma alá helyezi, és a gyógyító varázsigék ugyanezt teszik a betegekkel. A dekánorvoslás ezt a régi egyiptomi szokást alkalmazta a harminchat csillagistenre.

🦁

A betegség hozói

Egyiptom Kr. e. 1. évezred

A késő egyiptomi teológia Szahmet járványhozó küldötteivel kapcsolta össze a dekánokat, akik tíz napjuk alatt betegséget küldhettek vagy tarthattak vissza. Azt a hatalmat, amely lesújthatott a testre, arra is meg lehetett kérni, hogy kímélje meg; ez minden későbbi dekángyógyítás kiindulópontja.

📖

Hermész szent könyve

római kori Egyiptom bizonytalan korú

Görög értekezés, amelyet Hermész intéz Aszklépioszhoz; minden dekánnak nevet, képet, testrészt, követ és növényt ad. Kora vitatott; először Charles-Émile Ruelle adta ki 1908-ban.

💎

Kép, kő és növény

a recept római kor

A dekán képét a hozzá tartozó kőbe kell vésni, alá kell tenni a dekán növényét, a kettőt egybe kell foglalni, és az egészet viselni kell. Ez a Szent könyv receptje annak a szervnek a védelmére, amelyet a dekán ural. A vésett kép kötötte a tárgyat a csillaghoz.

🐍

Khnubisz

a római kori Egyiptom és azon túl Kr. u. 1–4. század

Sugárkoronás, oroszlánfejű kígyó, a fennmaradt gemmák leggyakoribb dekánja, többnyire zöld vagy sárga kőbe vésve. Nevét általában Kenmet dekánból vezetik le, gemmáit pedig a gyomor védelmére viselték.

🩺

Galénosz zöld jáspisa

Róma Kr. u. 2. század

Galénosz a Nekhepszó-könyvre hivatkozva említ egy sugaras kígyóval vésett zöld jáspist, amelyet a gyomorra helyezve viseltek. Beszámol arról, hogy maga is kipróbálta a köveket, és kép nélkül is hasznosnak találta őket; ez szokatlan, saját tapasztalaton alapuló megjegyzés.

🗣️

A test harminchat démona

a Földközi-tenger keleti része a Kr. u. 2. század vége

Kelszosz filozófus, akit Órigenész idéz, beszámol arról az egyiptomi hiedelemről, hogy harminchat démon osztozik a testen, és a megnevezésük gyógyít. Órigenész annak bizonyítékaként hozza fel, hogy az ilyen hatalmak démonok voltak, nem istenek.

💍

Salamon testamentuma

a görög nyelvű Kelet Kr. u. 1–5. század

Salamon, aki Mihály arkangyaltól gyűrűt kapott, harminchat szellemet idéz maga elé, akik a zodiákus dekánjainak nevezik magukat. Mindegyik bevallja, milyen betegséget okoz, a fejfájástól lefelé haladva, és azt is, melyik angyalnév hatására vonul vissza.

🌿

Thesszalosz és a növények

Alexandria és Théba valószínűleg Kr. u. 1. század

A növények erejéről elmondja, hogyan látta meg egy orvos egy thébai pap vezetésével látomásban Aszklépioszt, és hogyan tanulta meg tőle a tizenkét jegy és a hét bolygó növényeit. Ez dekánok nélküli asztrológiai növénytan, ugyanabban az egyiptomi közegben.

📆

A zodiákusember győz

latin Európa középkor

A középkori orvosok az érvágás időzítéséhez a tizenkét jegyet mutató zodiákusembert használták, a dekánokra épülő beosztást pedig hátrahagyták. A dekánnevek fennmaradtak olyan gyűjteményekben, mint a latin Liber Hermetis, de az orvosi gyakorlatban már nem használták őket.

✒️

Talizmánok az orvoslás után

Bagdadtól Kölnig 9–16. század

A dekánképek Abu Ma'sarnál, a Picatrixban és Agrippánál éltek tovább, védelmet és gyógyulást szolgáló talizmánalakokként, de a dekánok és a szervek pontos megfeleltetése elhalványult. Ennek a fejezetnek az arab és a reneszánsz oldala követi ezt az utat.

Tanúk és kiadók

Az ókori szerzők, akik feljegyezték a dekánokkal való gyógyítást, vagy vitatkoztak róla, és a mai kutatók, akik kiadták a szövegeket és katalogizálták a gemmákat.

Nekhepszó

Kr. e. 2. század (neki tulajdonított mű) Egyiptom

Legendás fáraó, akinek nevén egy görög asztrológiai szöveggyűjtemény terjedt; Galénosz ennek tizennegyedik könyvére hivatkozik a sugaras kígyóval vésett zöld jáspis kapcsán, amelyet a gyomor védelmére viseltek.

Galénosz

129 – kb. 216 Pergamon és Róma

Az ókor legnagyobb hatású orvosa, akinek az egyszerű gyógyszerekről írt műve feljegyzi a Nekhepszó-amulettet és saját kísérletét a zöld jáspissal; ez a legrészletesebb ókori orvosi megjegyzés egy dekánkőről.

Kelszosz és Órigenész

a 2. század vége és a 3. század a Földközi-tenger keleti része és Caesarea

A kereszténység pogány bírálója, aki leírta a test harminchat démonát, és a keresztény teológus, akinek válasza, a Kelszosz ellen, megőrizte a szöveghelyet, miközben elutasította isteneit.

Thesszalosz

valószínűleg Kr. u. 1. század Alexandria és Théba

Orvos, akit A növények erejéről szerzőjeként neveznek meg; a mű bevezető levele egy thébai Aszklépiosz-látomást ír le. Gyakran azonosítják Trallészi Thesszalosszal, bár az azonosítás vitatott.

Charles-Émile Ruelle

1833–1912 Párizs

Francia filológus és könyvtáros, aki 1908-ban kiadta a Hermész szent könyve Aszklépioszhoz című mű görög szövegét; ez a dekánorvoslásról szóló minden későbbi kutatás alapja.

Frederick Conybeare

1856–1924 Oxford

Orientalista, aki 1898-ban kiadta Salamon testamentumának első angol fordítását, és ezzel a görög szakirodalmon kívüli olvasókhoz is eljuttatta a harminchat dekánszellem listáját.

Chester McCown

1877–1958 Egyesült Államok

Bibliakutató, akinek 1922-es kritikai kiadása rendet tett Salamon testamentumának kusza kéziratai között, és ma is a szöveg kutatásának alapja.

Wilhelm Gundel

1880–1945 Németország

Klasszika-filológus, aki 1936-ban kiadta a latin Liber Hermetist, és ugyanabban az évben Dekane und Dekansternbilder című művében négy nyelvből gyűjtötte össze az orvosi és mágikus dekánszövegeket.

André-Jean Festugière

1898–1982 Párizs

Domonkos rendi tudós, akinek 1944-ben induló La Révélation d'Hermès Trismégiste című műve a római kori Egyiptom hermetikus irodalmába helyezte a Szent könyvet és Thesszalosz levelét.

Campbell Bonner

1876–1954 Michigan

Klasszika-filológus, akinek 1950-es Studies in Magical Amulets című műve katalogizálta a Khnubisz-gemmákat és más gyógyító köveket, tárgyi hátteret adva a dekánamuletteknek.

Gyógyítás a dekánokkal

A dekánorvoslás az a hiedelem, amely a Kr. u. első századokban a görög-római Egyiptomban és a Földközi-tenger keleti részén elterjedt volt: eszerint a harminchat dekán mindegyike az emberi test egy-egy részét kormányozta, és betegségeit okozhatta vagy gyógyíthatta. Hívei nem elsősorban jóslásra használták a dekánokat. Arra használták őket, hogy megmagyarázzák, miért betegedett meg egy bizonyos szerv, és hogy megvédjék: vésett kő viselésével, mellé helyezett növénnyel vagy annak a hatalomnak a nevének kimondásával, amely elűzheti a betegséget. A tanítás a vallás és az orvoslás történetéhez tartozik, nem a ma gyakorolt orvosláshoz, és ez az oldal történeti hiedelemként írja le. Kevés forrása van, és azok is nehezen értelmezhetők: egy Hermésznek tulajdonított görög értekezés, orvosok és filozófusok néhány megjegyzése, egy híres démonológiai szöveg és több ezer vésett gemma, amelyek rendeltetésére képeikből és feliratukból kell következtetni.

Az égbolt a test fölött

Azt az általános elképzelést, hogy a test részei az égbolt részeinek felelnek meg, melotéziának nevezik. Legismertebb formája a zodiákusos: a Kos a fejet uralja, a Bika a nyakat, és így tovább lefelé a lábat uraló Halakig. A dekánokra épülő melotézia ugyanezt a fentről lefelé haladó logikát követi, finomabb beosztással. Tizenkét zóna helyett harminchat van benne, így például a fej több dekán között oszlik meg, és mindegyik egy kisebb területért vagy egy bizonyos fajta bajért felel. A finomabb felosztás illett egy olyan orvosláshoz, amely pontosan meg akarta nevezni, melyik hatalom működik egy adott betegségben. Mindkét rendszer azon a feltevésen nyugszik, amely az ókori orvoslás és filozófia többségében közös volt: az ember kis kozmosz, amelynek részeit szimpátia köti a nagyhoz. A dekánorvoslásban ezt a szimpátiát az egyiptomi hagyomány legrégibb és legnépesebb csillagisten-csoportja szervezte.

Egyiptomi gyökerek

Két egyiptomi gondolat készítette elő a talajt. Az első a testrészek istenítése. A Halottak Könyve 42. fejezete az elhunyt testének minden részét, a hajtól a lábujjakig, egy-egy istennel azonosítja, így az egész ember védelmet kap azáltal, hogy tagról tagra isteni lesz. Hasonló listák szerepelnek a gyógyító varázsigékben is, ahol a beteg tagjait egyenként helyezik isteni oltalom alá. A második gondolat maguknak a dekánoknak a veszélyessége. A Kr. e. 1. évezredben a dekánokat Szahmetnek, a járvány oroszlánistennőjének küldötteivel kapcsolták össze, és úgy tartották, hogy az általuk kormányzott tíz nap alatt betegséget küldhetnek. Azt a hatalmat, amely betegséget küldhetett a testre, rá is lehetett venni, hogy visszatartsa, és amelyik az év egy részét uralta, azt arra is meg lehetett kérni, hogy a test egy részét uralja. A dekánorvoslás ezt a két gondolkodási szokást kapcsolta össze a görög zodiákussal és a görög orvosi elmélet nyelvével.

Hermész szent könyve Aszklépioszhoz

A központi szöveg egy rövid görög értekezés, amelyet Hermész szent könyve Aszklépioszhoz néven ismerünk. Késői kéziratokban maradt fenn, kora bizonytalan, bár általában a Kr. u. első századokra teszik. Charles-Émile Ruelle francia kutató adta ki 1908-ban. Az értekezés jegyről jegyre halad végig a zodiákuson, és mindhárom dekánjának megadja a nevét, a dekán képének leírását, azt a testrészt vagy betegségfajtát, amelyet kormányoz, valamint egy követ és egy növényt. A dekánok a zodiákus sorrendjében haladnak lefelé a testen, így a Kos első dekánjai a fejre, a Halak utolsó dekánjai a lábra vonatkoznak. A könyv kinyilatkoztatott tudásként mutatja be magát, amelyet Hermész, az egyiptomi Thot görög neve, adott át tanítványának, Aszklépiosznak, a gyógyítás istenének. Ez a keret a hermetikus iratok közé helyezi, abba a nagy és sokféle irodalomba, amely a filozófiai dialógusoktól a gyakorlati asztrológiáig és mágiáig terjed.

Hogyan készült egy dekánamulett?

A Szent könyv utasításai következetes mintát követnek. Minden dekánnál azt olvassuk, hogy a dekán képét a hozzá tartozó kőbe kell vésni, a dekán növényét a kő alá kell helyezni, és a kettőt együtt olyan foglalatba kell zárni, amelyet viselője a testén hord. Az amulett ezután azt a testrészt védi, amelyet a dekán kormányoz. A szöveg logikája szerint ezt megfelelések lánca tette hatásossá: a dekán az égen, a képmása a kövön, a kő és a növény, amelyek osztoztak a természetében, és a szerv az uralma alatt. A kép számított a legtöbbet. Úgy tartották, hogy a helyesen vésett alak a tárgyba vonja a dekán hatását, és ezért őrizte meg a hagyomány olyan gondosan annak leírását, hogyan nézett ki egy-egy dekán. A kép, az anyag és az égi uralkodó ugyanezen logikája rendezte később az arab Picatrix és a reneszánsz mágusok talizmánreceptjeit is.

Khnubisz és a zöld kő

A legjobban dokumentált dekánamulett a Khnubisz-gemma. Képe egy feltekeredett, oroszlánfejű kígyó, gyakran sugárkoronával, neve, amelyet Khnumisznak is írtak, pedig dekánnév, amelyet általában az egyiptomi Kenmet dekánból vezetnek le. Több száz ilyen gemma maradt fenn a római korból, sokuk zöld vagy sárgás kőből készült, és gyakran rávésték a nevet, valamint egy jelet: három S alakot, amelyet egy vonal húz át. Szokásos rendeltetésük a feliratok és az ókori tanúságok alapján a gyomor és az emésztés védelme volt. Galénosz, a 2. században író orvos, beszámol arról, hogy egyesek a zöld jáspist a gyomor számára becsülték, és hogy a Nekhepszó neve alatt terjedő mű tizennegyedik könyvében azt írta elő, hogy az ilyen kőbe sugaras kígyót véssenek. Galénosz azt írja, hogy úgy akasztotta fel a köveket, hogy a gyomorszájhoz érjenek, és vésés nélkül is hasznosnak találta őket; ez a megjegyzés ritka ókori, kísérleten alapuló észrevétel egy mágikus gyakorlatról. Campbell Bonner amerikai kutató később 1950-es Studies in Magical Amulets című művében katalogizálta a Khnubisz-gemmákat.

Kelszosz és a harminchat démon

Egy 2. századi kívülálló világosan leírta a tanítást. Kelszosz, platonista filozófus, aki a keresztények ellen írt, azt mondja, hogy az egyiptomiak szerint az emberi test harminchat démon, vagyis légi isten között oszlik meg, mindegyik egy részért felel, és ha a nevükön szólítják őket, meggyógyítják az adott rész betegségét. Néhány nevet görög alakban közöl is. Kelszosz könyve elveszett, de Órigenész idézi a szöveghelyet a 3. században írt válaszának, a Kelszosz ellen című műnek a nyolcadik könyvében. Kelszosz számára az volt a lényeg, hogy még a testet is isteni hatalmak igazgatják, amelyek tiszteletet érdemelnek; Órigenész számára bizonyíték arra, hogy az ilyen hatalmak démonok, akiket a keresztényeknek nem kell tisztelniük. A szóváltás megmutatja, hogy a 2. század végére a dekánorvoslás elég ismert volt ahhoz, hogy példaként szolgáljon egy vallásról folytatott filozófiai vitában.

Salamon testamentuma

A dekánok mint betegséghozók legelevenebben Salamon testamentumában jelennek meg. Ez egy bizonytalan korú görög szöveg, amelynek fennmaradt formája keresztény; a kutatók keletkezését a Kr. u. 1. és 5. század közötti időszak különböző pontjaira teszik. Elmondja, hogyan kapott Salamon király Mihály arkangyaltól egy gyűrűt, amellyel parancsolhatott a démonoknak, és hogyan építtette fel velük a Templomot. Egy hosszú szakaszban harminchat szellem jelenik meg előtte egyszerre. A harminchat elemnek, e kor sötétségének világuralkodóinak nevezik magukat, és mindegyik a zodiákus egyik dekánjával azonosítja magát, a Kos első dekánjától kezdve. Minden szellem megnevezi a betegséget, amelyet okoz: fejfájást, szembetegséget, torokfájást, egyes szervek fájdalmát, majd azt a szót, amely legyőzi, többnyire egy angyal nevét, néha pedig egy írott formulát, amelyet viselni vagy a házban elhelyezni kell. Az első például azt mondja, hogy fejfájást hoz, és azonnal visszavonul, mihelyt meghallja a Mihály arkangyalhoz intézett parancsot. A lista, akárcsak a hermetikus könyv, nagyjából a testen lefelé halad.

Thesszalosz és a jegyek növényei

A dekánszövegek mellett ott áll az asztrológiai növénytan rokon hagyománya. A növények erejéről című görög mű, amelyet egy Thesszalosz nevű orvosnak tulajdonítanak, és valószínűleg a Kr. u. 1. században íródott, egy levéllel kezdődik, amelyben a szerző elmondja, hogyan tanult orvoslást Alexandriában, hogyan utazott el a felső-egyiptomi Thébába, és hogyan vett rá egy papot, hogy Aszklépiosz-látomást idézzen elő számára. Az isten ekkor feltárta, mely növények tartoznak a tizenkét jegyhez és a hét bolygóhoz, és milyen gyógyszerek készíthetők belőlük, ha a megfelelő időben szedik őket. Thesszalosz jegyekkel és bolygókkal dolgozik, nem dekánokkal, de a közeg ugyanaz: Egyiptom mint a rejtett tudás otthona, egy gyógyító isten kinyilatkoztatása, és növények, amelyeknek ereje a csillagoktól függ. Hermész szent könyve ugyanennek a gondolatnak a dekánokra épülő változata, tizenkettő helyett harminchat növénnyel.

A középkor és ami utána jött

A dekánorvoslás nem került be a középkori orvoslás fő áramába. Latin Európa ehelyett a zodiákusos melotéziát tartotta meg, amelyet leginkább a kalendáriumok és hóráskönyvek zodiákusemberéről ismerünk: egy alakról, amelynek testére a tizenkét jegyet helyezték, és amelyet az orvosok érvágás előtt megnéztek. A Liber Hermetis néven ismert latin gyűjtemény, amelyet Wilhelm Gundel 1936-ban adott ki, sok más hellenisztikus anyag között dekánneveket és -listákat is megőriz, gyakorlati hatása azonban csekély volt. A dekánképek főként a mágiában maradtak fenn. Abu Ma'sar képlistái és a 13. században latinra fordított Picatrix talizmánreceptjei továbbvitték azt a gondolatot, hogy a megfelelő égi pillanatban vésett kép gyógyíthat vagy védhet, és a reneszánsz szerzők, például Agrippa, megismételték. Ekkorra azonban az egyes testrészekhez fűződő kapcsolat többnyire elhalványult, és a dekánok inkább általános hatalmakként szolgáltak a talizmánokhoz, mint diagnosztikai rendszerként.

Hogyan kerültek elő a szövegek?

Ennek az anyagnak a nagy része az 1890-es és az 1950-es évek között került ismét napvilágra. Frederick Conybeare 1898-ban kiadta Salamon testamentumának angol fordítását, Chester McCown 1922-es kritikai kiadása pedig rendet tett a kéziratai között. Ruelle Hermész szent könyvét közlő kiadása 1908-ban jelent meg. Wilhelm Gundel 1936-os Dekane und Dekansternbilder című műve egyesítette az egyiptomi, görög, latin és arab dekánanyagot. André-Jean Festugière domonkos rendi tudós 1944-ben, a La Révélation d'Hermès Trismégiste első kötetében tárgyalta a Szent könyvet és Thesszalosz levelét, a római kori Egyiptom tágabb hermetikus irodalmába helyezve őket. Bonner 1950-es, a gemmákról szóló munkája a tárgyi bizonyítékokkal egészítette ki a képet. Későbbi történészek, például Garth Fowden 1986-os The Egyptian Hermes című könyvében, ezeket a forrásokat egy kétnyelvű egyiptomi papi kultúra termékeiként olvasták, amely régi isteneit a görög tudományossághoz igazította.

A források olvasása ma

A fennmaradt szövegek olyan problémákat vetnek fel, amelyeket érdemes szem előtt tartani. Egyiket sem lehet biztosan keltezni, a hermetikus és a Salamonhoz kötött szövegeket évszázadokon át másolták és változtatták, mielőtt legkorábbi fennmaradt kézirataik elkészültek, és a bennük szereplő dekánnevek olyan sokfélék, hogy nem lehet őket szépen megfeleltetni az egyiptomi listáknak. A gemmákat stílusuk alapján könnyebb keltezni, pontos használatukat azonban rövid feliratokból és néhány irodalmi megjegyzésből kell rekonstruálni. Biztonsággal annyi mondható, hogy a Kr. u. első századokban egy számottevő hiedelemkör szerint a harminchat dekán a test részeit kormányozta, és képek, kövek, növények és nevek megköthették a hatásukat, továbbá hogy ez a hit ugyanannyira az egyiptomi teológián nyugodott, mint a görög asztrológián. Mindez egy fejezet annak történetéből, hogyan értették az emberek a betegséget, és semmi sem tekinthető benne útmutatásnak a kezeléséhez.

Gyakori kérdések

Mi a dekánorvoslás?

A görög-római kor egyiptomi központú hitrendszere, amely a harminchat dekán mindegyikét az emberi test egy-egy részéhez rendelte. Úgy tartották, hogy minden dekán betegséget okozhat vagy gyógyíthat a maga testrészében, és az emberek vésett kövekkel, növényekkel és az érintett hatalmak nevével kerestek védelmet. A történeti kutatás tárgya, nem kezelési mód.

Mi az a Hermész szent könyve Aszklépioszhoz?

Rövid görög hermetikus értekezés, amely felsorolja a harminchat dekánt nevükkel, képükkel és az általuk kormányzott testrészekkel, mindegyikhez egy követ és egy növényt rendel, és utasítást ad egy védőamulett elkészítéséhez. Kora bizonytalan, általában a Kr. u. első századokra teszik; először Charles-Émile Ruelle adta ki 1908-ban.

Mi a melotézia?

Az az ókori tanítás, hogy a test részei az égbolt részeinek felelnek meg. A zodiákusos változatban a Kos a fejet, a Halak a lábat uralja; a dekánokra épülő változatban ugyanez a lefelé haladó sorrend harminchat zónára oszlik. Azon a gondolaton nyugszik, hogy az ember kis kozmosz, amelyet szimpátia köt a nagyobbhoz.

Mi a Khnubisz-gemma?

Római kori vésett kő, amely feltekeredett, oroszlánfejű kígyót ábrázol, gyakran sugárkoronával és a Khnubisz vagy Khnumisz név feliratával. A név egy dekáné, és általában az egyiptomi Kenmet dekánból vezetik le. Az ókori tanúságok és a feliratok a gyomor védelmével kapcsolják össze a gemmákat.

Mit mondott Galénosz a dekánamulettekről?

Az egyszerű gyógyszerekről írt művében Galénosz megjegyzi, hogy egy Nekhepszónak tulajdonított könyv sugaras kígyóval vésett, a gyomorra helyezve viselt zöld jáspist ajánlott. Azt írja, hogy maga is kipróbált ilyen köveket, és vésés nélkül is hasznosnak találta őket. Ritka példája annak, hogy egy ókori orvos saját tapasztalata alapján szól egy mágikus szerről, és a saját kora felfogását tükrözi, nem mai bizonyítékot.

Hogyan jelennek meg a dekánok Salamon testamentumában?

Harminchat szellemként, akiket Salamon király elé vezetnek, és akiket a király egy Mihály arkangyaltól kapott gyűrűvel tart hatalmában. A zodiákus dekánjainak és a sötétség világuralkodóinak nevezik magukat. Mindegyik megnevezi, milyen betegséget okoz, a fejfájással kezdve és a testen lefelé haladva, valamint azt az angyalnevet vagy írott formulát, amely elűzi.

Mikor írták Salamon testamentumát?

Pontosan senki sem tudja. A kutatók keletkezését a Kr. u. 1. és 5. század közötti időszak különböző pontjaira teszik, a fennmaradt görög kéziratok pedig jóval későbbiek, és eltérnek egymástól. Mai formája keresztény, bár merít a Salamonnak a démonok fölötti hatalmáról szóló zsidó legendákból, valamint a dekánokról szóló egyiptomi és görög elképzelésekből.

Mit írt Kelszosz a dekánokról?

Kelszosz, a 2. századi filozófus, azt írta, hogy az egyiptomiak harminchat démon, vagyis légi isten között osztották fel az emberi testet, mindegyik egy részért felelt, és a nevük segítségül hívása meggyógyította az adott rész betegségét. Könyve elveszett, de Órigenész a Kelszosz ellen című művében idézte a szöveghelyet, hogy bizonyítsa: az ilyen hatalmak démonok.

Használták a dekánokat a középkori orvosok?

Alig. A középkori latin orvoslás a harminchat részes dekánbeosztás helyett a zodiákusos melotéziát tartotta meg, amelyet az érvágás időzítésére használt, jól ismert zodiákusember mutat. A dekánképek főként az asztrológiai mágiában maradtak fenn, Abu Ma'sar, a Picatrix és a későbbi reneszánsz szerzők révén, ahol a szervekkel való pontos megfeleltetés nélkül, talizmánként szolgáltak.

Érvényes kezelési mód a dekánorvoslás?

Nem. Történeti hitrendszer, amelyet azért tanulmányoznak, mert megmutatja, hogyan gondolkodott az ókor a vallásról, az asztrológiáról és az orvoslásról. Ezekből a forrásokból semmit sem szabad betegségek felismerésére vagy kezelésére használni; aki egészségügyi problémával küzd, forduljon képzett orvoshoz.

Legújabb bejegyzések

Fedezd fel a tarot kártyák ősi bölcsességét, és tárd fel spirituális utad rejtélyeit. Blogunk a tarot olvasás gazdag szimbolikájának, jelentéseinek és gyakorlati alkalmazásainak megértésének kapuja.