Szelenit

Valódi ásványtani természete

Gipsz, kalcium-szulfát-dihidrát, CaSO4 2H2O, monoklin kristályrendszer, 2-es keménység, kitűnő hasadással egy irányban és két további hasadási vagy elválási iránnyal.

A 2-es keménység azt jelenti, hogy az emberi köröm maradandó nyomot hagy rajta. Ez nem képes kifejezés: ha valaki körmével megnyom egy szelenitpálcát, látható barázda marad a felületén.

A gipsz kristályszerkezete vizet tartalmaz, és vízben kismértékben oldódik. Egy csiszolt darab az ismételt vizes lemosástól elveszíti ragyogását, lekerekednek az élei és tönkremegy; a vízben való áztatás pedig kifejezetten feloldja.

Három fő formája ismert a kereskedelemben. A valódi szelenit az átlátszó, lemezes kristályos anyag. A szaténpát (rostos gipsz) selymes fényű, macskaszemhatású rostos változat; a szelenitként árusított tornyok és pálcák szinte mindegyike szaténpát. A sivatagi rózsa a homokos üledékekben rózsa alakban kristályosodó gipszképződmény.

A mexikói Naica-barlangban akár tizenegy méter hosszúságú szelenitkristályok találhatók. Ezek a Földön valaha felfedezett legnagyobb természetes kristályok, amelyek ásványokkal telített termálvízben nőttek százezer éveken át, állandó hőmérsékleten.

Származási helye és képződése

A világpiacon értékesített szaténpát túlnyomó részét Marokkó adja. Mexikó, az Egyesült Államok, Madagaszkár és Ausztrália szintén jelentős mennyiségű gipszet bányászik dekorációs és ásványgyűjtői célokra.

A mexikói Chihuahua államban lévő Naica-bánya mélyén található a 2000-ben felfedezett Kristályok Barlangja, amelynek hatalmas szelenitgerendái a világ leglenyűgözőbb geológiai csodái közé tartoznak. A barlang rendkívül forró és párás, mára nagy része újra víz alá került.

A gipsz tenger- vagy sóstó-víz elpárolgásával képződik, akár több száz méter vastag rétegeket alkotva. A Földközi-tenger óriási gipszrétegei mintegy hatmillió évvel ezelőtt jöttek létre, amikor a tenger a messinai sókrízis idején szinte teljesen kiszáradt.

A gipszet az ipar is roppant méretekben termeli ki: a gipszkarton, a modellgipsz és a cement kötéslassító anyagai mind ebből az ásványból készülnek.

Történelmi háttér és hiedelmek

A szelenit jelentős történelmi múltra tekint vissza, de ez építészeti jellegű volt, nem pedig mágikus. Mielőtt az üveg olcsóvá vált volna, a középkori templomok és római épületek ablakaiba vékony, átlátszó gipszlemezeket helyeztek üveg helyett; ezért hívták tükörkőnek (lapis specularis). A szeleniten átszűrődő fénynek így valós, évszázados kapcsolata van a szent terekkel.

Elnevezése Szeléné görög holdistennő nevéből származik gyöngyházfényű fehéres ragyogása miatt, amelyet a 18. században kapott, nem pedig az ókorban.

A modern ezotéria két feladatot tulajdonít a szelenitnek: más kövek tisztítását a lapjain és a szellemi tisztaság elősegítését. Mindkét elképzelés a huszadik század végén született.

A tisztító szerepet érdemes kritikusan szemlélni, mert ez a forrása a legelterjedtebb hibának: az emberek vízzel mossák le a más kövek tisztítására szánt ásványt.

Gyakorlati használata

A szelenit legértékesebb felhasználása a fényáteresztő tárgyként való elhelyezése. Egy lemezes darab lámpa vagy ablak elé állítva olyan lágysággal szórja szét a fényt, amire kevés ásvány képes, hűen tükrözve középkori ablaküveg-örökségét.

Ha más ásványok alátéteként használják, azzal nem ártanak, és van egy vitathatatlan gyakorlati haszna: rendszeres alkalmat ad a saját gyűjtemény kézbevételére és gondozására, ami minden ápolási rituálé valódi lényege.

A megőrzés szabályai egyértelműek. Soha ne mossa vízzel. Ne áztassa. Ne tartsa nedves ablakpárkányon vagy fürdőszobában. A port kizárólag száraz, puha ecsettel vagy kendővel távolítsa el.

Zsebben hordásra nem alkalmas, mert 2-es keménysége miatt a kulcsok, pénzérmék és a szövet azonnal megkarcolják, a bőr nedvessége pedig lemattítja a felületét.

Ha olyan tisztító hatású tiszta ásványt keres, amely jól bírja a vizet, a hegyikristály a tökéletes választás.

Tudatos vásárlás

A szelenit kedvező árú ásvány, amelyet ritkán hamisítanak szándékosan, de a megnevezések és a minőség ismerete hasznos.

A kereskedelemben szelenitpálcaként, toronyként vagy tálcaként árult tárgyak szinte kivétel nélkül szaténpátból, a rostos változatból készülnek. Ez bevett piaci elnevezés, nem számít megtévesztésnek, bár a hozzáértő kereskedőnek tudnia kell a különbséget.

Előfordul mesterségesen színezett szelenit is, leginkább pasztell árnyalatokban; a festékanyag a puha és porózus szerkezet miatt könnyen beivódik a kőbe.

olykor felbukkannak műgyantából öntött utánzatok is; a körömmel végzett karcolási próba azonnal leleplezi a műanyagot.

A vásárlásnál a fő kockázat a fizikai állapot. A szelenit könnyen sérül a szállítás során, így gyakran érkezik karcosan, letöredezett élekkel és tompa ütődésekkel.