Berill

Ami összetartja a családot

A berill berillium-alumínium-szilikát (Be3Al2Si6O18), hexagonális kristályrendszerű, 7,5 és 8 közötti keménységgel. A tiszta berill színtelen, ennek neve goshenit. Minden, ami a családot híressé teszi, csupán nyomelem:

A króm vagy a vanádium zöld színt ad, ez a smaragd. A vas kék vagy kékeszöld árnyalatot kölcsönöz, ez az akvamarin. A mangán rózsaszínre színezi, ez a morganit. A vas más oxidációs állapotban sárga színt hoz létre, ezt nevezik heliodornak. A céziumban gazdag, mangántartalmú anyag adja a bixbit, a létező egyik legritkább drágakő mélyvörös színét.

A berillium ritka elem a földkéregben, ezért a berill képződéséhez eleve sajátos geológiai környezetre van szükség, és emiatt ritkák a nagyméretű, tiszta kristályok. Ez a ritkaság adja a család igazi gazdasági hátterét.

A meghatározó szerkezeti sajátosság a ridegség. A berill kemény, azaz ellenáll a karcolásnak, ám nem szívós, így ütésre könnyen csorbul és törik. A smaragd esetében ez még kifejezettebb, mivel a krómot adó geológiai folyamatok növekedés közben össze is törik a kristályt.

Hogyan keletkezik a berill

A berill pegmatitokban keletkezik: olyan durvaszemcsés, késői fázisú gránitos kőzetekben, ahol a ritka elemek feldúsulnak, és a kristályoknak van helyük nagyra nőni. Az akvamarin, a morganit és a heliodor szinte kivétel nélkül pegmatitokból származik, főként Brazíliából, Madagaszkárról, Pakisztánból és Nigériából, és kristályaik hatalmas méretet érhetnek el.

A smaragd kivétel ez alól, és egészen más módon képződik. A króm és a berillium geokémiai szempontból valószínűtlen partnerek, hiszen a króm a földköpenyből származó sötét kőzetekhez, míg a berillium a gránitos kőzetekhez kötődik. A smaragd e kettő kivételes találkozását igényli, rendszerint ott, ahol a gránitból kilépő hidrotermális oldatok krómot tartalmazó kristályos palákba hatolnak be. Ilyenek Kolumbia fekete pala rétegei vagy a Wadi Sikait egyiptomi bányái, amelyeket már i. e. 1500 előtt is műveltek.

Ez a viharos képződési folyamat a magyarázata annak, hogy szinte minden smaragd repedéseket és zárványokat tartalmaz: ez a mohás jardin, amelyet a drágakőszakértők elfogadnak természetesnek, ám bármely más kő értékét megsemmisítené.

A családba tartozó kövek

• Smaragd (Be₃Al₂Si₆O₁₈ krómmal, Mohs 7,5). Zöld berill, amelyet már i. e. 1500 előtt bányásztak Egyiptomban, Kolumbiában pedig világszínvonalú minőségben fordul elő. Szinte minden smaragd repedezett és olajozott, a kereskedelem pedig ezt tekinti megszokottnak.
• Akvamarin (Be₃Al₂Si₆O₁₈ vassal, Mohs 7,5). Róma kora óta a tengerészek köve, amelyet Neptunusznak áldoztak a sima vízért. Szinte minden példányát hevítik, hogy a színét a zöldtől a kék felé tolják el.
• Morganit (Be₃Al₂Si₆O₁₈ mangánnal, Mohs 7,5). Rózsaszín berill, amelyet 1911-ben neveztek el J. P. Morgan bankárról. Ősi hagyománya nincs, a modern eljegyzési gyűrűk piacán viszont óriási rá a kereslet.

Kereskedelmi elnevezések és utánzatok

A smaragd kezelése a család legmeghatározóbb kérdése. A smaragdok túlnyomó többségét olajjal, gyantával vagy polimerrel töltik fel, hogy a repedések kevésbé legyenek láthatók. A cédrusfaolaj használata hagyományos és visszafordítható, a megkötött műgyantáké viszont nem az. A tisztaságjavítás mértékének feltüntetése az etikus kereskedelemben alapkövetelmény, a tisztességtelen helyeken viszont hiányzik. Egy erősen feltöltött smaragd az ultrahangos tisztítóban vagy az ékszerész forrasztópisztolya alatt teljesen elveszítheti a szépségét.

Szintetikus smaragdot fluxusos és hidrotermális eljárással az 1930-as évek óta növesztenek, és kémiailag azonos a természetessel. Becsületesen értékesítve teljesen legitim és megfizethető kő, tisztességtelenül eladva viszont közönséges csalás.

A morganitot szinte mindig hevítik, hogy eltávolítsák a narancssárgás árnyalatot. Az akvamarint szintén szinte mindig hevítik, hogy a zöldes tónust kék felé tolják. Mindkét kezelés maradandó és stabil.

Az olcsóbb árfekvésben figyelni kell a zöld üvegre, a festett berillre és a zöld fluoritra, amelyeket smaragdként próbálnak eladni, valamint a triplett kövekre, amelyeknél vékony smaragdszeletet ragasztanak egy értéktelenebb alapra.

A szerkezetből adódó gondozás

A 7,5 és 8 közötti keménység azt jelenti, hogy a berill nem karcolódik könnyen, ami gyakran megtéveszti az embereket az óvatosság mértékét illetően. A kő ugyanis könnyen csorbul, a smaragd pedig koccanás esetén kifejezetten a repedései mentén törik el.

Smaragdnál soha ne használjon ultrahangos vagy gőztisztítót. A rezgés megnyitja a feltöltött repedéseket, a hő pedig kiűzi az olajat. A megfelelő módszer a langyos szappanos víz és a puha kefe, és még ezt is csak óvatosan szabad végezni. Az akvamarin és a morganit jobban bírja a tisztítást, de gőzzel azokat sem szabad kezelni.

A morganit és egyes akvamarinok hosszan tartó erős napfényben kifakulhatnak, ezért az ablakpárkány nem a megfelelő hely a tartásukra.

Ha smaragdgyűrűje van, és mindennap viseli, számítson rá, hogy néhány évente újra kell olajozni, mosogatáskor, kertészkedéskor és edzés közben pedig mindenképpen vegye le.