HU (magyar)
Röviden
- Szokásos helye
- A pénztárgép, a küszöb, a főkönyv, a pénztárca
- Gyakori tárgyai
- Érmék, tömbök, macskák, lopótökök, zsákok, békák
- Bolygófém
- Ón a Jupiterhez, arany a Naphoz
- Talizmánkészítés forrásai
- Picatrix, 11. század; Agrippa, 1533
- Jupiter-négyzet
- 4×4-es, a sorok összege 34, a teljes összeg 136
- Amire figyelni kell
- A drága tanfolyamok és fizetős rituálék üzlete
Egy őszinte kategória
A pénzzel kapcsolatos tárgyak a legkevésbé mesterkéltek ebben az egész gyűjteményben. Egy maneki-neko ül a kassza mellett, és komikusan nagy összegű aranyérmét tart a mancsában. Egy kínai pénzbéka trónol az érmék tetején. Egy aranyozott Budai aranyrudat emel a magasba. Senki sem tesz úgy, mintha mindez másról szólna, mint a vevők és a forgalom egyszerű vágyáról.
Ezt a nyíltságot érdemes megjegyezni, mert ritkaságszámba megy. A legtöbb amulett istenségekről, ősökről vagy a gonosz szemről szóló történetekbe burkolja a szerepét. A vagyontárgyak ezzel szemben legtöbbször nyersen magát a pénzt mutatják meg.
Tömeges jelenségként ráadásul meglepően újak, éppen úgy, ahogyan a szerencsetalizmánok is: érmékre, boltokra, bérekre és mérhető haszonra volt szükség ahhoz, hogy a gyarapításukra szánt tárgynak egyáltalán értelme legyen. Az ősi termékenységi rítusok természetesen léteztek, ám azok a termésről, a jószágról és a föld javairól szóltak, nem a pénztárgép bevételeiről.
Ahol összegyűlnek
A bolt küszöbe. A vásárlókat behívó tárgy magától értetődően az ajtónál kap helyet, és itt a legsűrűbb az előfordulásuk. A mancsával intő macska, a tükör, a műhely ajtaja fölé szegezett patkó és a kínai újévkor az ajtófélfára ragasztott piros chunlian verspárok.
A kínai bolt ajtaja adja a legtisztább példát a szójátékra épülő amulettre is. A szerencsét vagy bőséget jelentő fu írásjegyet hagyományosan fejjel lefelé akasztják ki, mert a fu dào le, «a fu fejjel lefelé áll» kifejezés hangzása megegyezik azzal, hogy fu dào le, «a szerencse megérkezett». Az amulett nem a gazdagság képe: egy teljes mondat, amelyet csak a papír megfordításával lehet kimondani.
A pénztár vagy a főkönyv. Érmék a pénztárfiók alatt, egy soha el nem költött, félretett bankjegy vagy a falra bekeretezett legelső megkeresett pénz: elterjedt modern szokás, amelyet ritkán neveznek amulettnek. A gudzsarati kereskedők Indiában a Divali idején a chopda pujan rítussal adnak szakrális formát ugyanezen késztetésnek, amikor az év első bejegyzése előtt megáldják az új számviteli könyveket.
A pénztárca. Egy soha ki nem adott érme, összehajtogatott bankjegy, mag vagy apró figura. A mögöttes elgondolás az, hogy a pénz pénzt vonz, és az üres tárca üres is marad; ez a gondolat egymástól függetlenül számos kultúrában megszületett. A hagyományos kínai érméket, amelyek kerek formájukkal és az eget és földet jelképező négyzet alakú lyukukkal ismertek, ugyanezen okból fűzik piros zsinórra hármas, ötös vagy hatos kötegekben.
Az új vállalkozás. Megnyitók, az első üzletkötések napjai, szerződések aláírása. Ugyanolyan felépítésűek, mint a szerencseamulettek: egy nagy súlyú, közvetlenül előttünk álló kimenetel, amely nincs teljes mértékben a saját kezünkben.
A bolygótalizmánok
A tanult talizmánhagyomány egészen máshogy közelíti meg a bőséget, mint a néphit. Érdemes megkülönböztetni őket, hiszen itt írott hagyományra épülő technikai mesterségről van szó, nem pedig a pult mögötti véletlenszerű szokásokról.
Ez az irodalom a 10. vagy 11. századi arab Ghāyat al-Ḥakīm című műtől indul, amelyet a Nyugat Picatrix néven ismer, és amelyet a 13. században X. Alfonz udvarában fordítottak kasztíliaira és latinra, egészen Heinrich Cornelius Agrippa 1533-as De occulta philosophia című művéig. Agrippa második könyve részletesen tárgyalja a bolygók mágikus négyzeteit és a mezők összekötésével képzett pecséteket. Minden, amit ma bolygótalizmánként árusítanak, ebből a két forrásból táplálkozik.
Ebben a rendszerben a Jupiter uralja a növekedést, a bőséget, a hatalmasok jóindulatát és a tágabb értelemben vett szerencsét; féme az ón. A Jupiter mágikus négyzete egy négyzetrácsos, négy szer négyes mátrix az egytől tizenhatig terjedő számokkal elrendezve úgy, hogy minden sor, oszlop és átló összege harmincnégy, a teljes összeg pedig százharminchat. A Jupitertalizmánra ezt a négyzetet vagy annak pecsétjeit vésik fel a Jupiter órájában, hagyományosan csütörtökön.
A Nap a tekintélyes személyek jóindulatát, az elismerést és a személyes érvényesülést irányítja; féme az arany.
Ez merőben különbözik egy szerencsehozó macska puszta kihelyezésétől: követi a naptárat, csillagászati számításokat igényel, és a fém tekintetében olyannyira szigorú, hogy az anyag megváltoztatása értéktelenné teszi a tárgyat. Bárki, aki a készítés pontos idejére való hivatkozás nélkül ad el bőségtalizmánt, közönséges emléktárgyat kínál hangzatos név alatt.
Amire érdemes ügyelni
A bőség az a terület, ahol a modern szerencseipar a legagresszívebben lép fel, és a recept szinte mindig ugyanaz.
A nyereséggaranciával, részletre, fizetős utólagos felszenteléssel vagy egyre drágább kiegészítő kellékek láncolatában kínált talizmánnak semmi köze nincs a jelen gyűjtemény egyetlen történelmi hagyományához sem. A történelmi vagyontárgyak szándékosan egyszerűek és olcsók voltak: egy érme, egy papírcsík, egy agyagmacska, egy piros boríték.
Az alapvető figyelmeztetés megegyezik azzal, ami ebben az egész fejezetben visszatér: soha semmilyen talizmán nem bizonyította, hogy képes lenne megváltoztatni a fizikai valóság kimenetelét, és a bőség pontosan az a terület, ahol a vak hit közvetlenül pénzbe kerül. Amit ezek a tárgyak megbízhatóan nyújtanak, az a szándék ébren tartása és a kereskedőnek adott céltudatosság, aminek megvan a maga értéke, ám önmagában nem teremt vásárlóerőt.
Hogyan használják a pénzamuletteket
Kereskedelmi szokások, amelyek meglepően időtállónak bizonyultak.
- A hívogató figurát a bejárat felé fordítva helyezze el, mivel célja a betérők üdvözlése, nem pedig a távoltartásuk.
- Őrizzen meg egy érintetlen érmét vagy bankjegyet a pénztárban, a tárcában vagy a széfben.
- Használja a piros és az arany színt a kelet-ázsiai hagyomány szerint; e színvilág szimbolikája mélyen gyökerezik.
- Klasszikus Jupitertalizmán készítésekor a munkát ónon, a Jupiter órájában kell végezni, hagyományosan csütörtökön.
- Évente újítsa meg a tárgyakat, ha a hagyomány úgy kívánja, ahogyan az újévi verseknél, omamoriknál és számos boltfiguránál szokás.
- Tartsa a tárgyat tisztán és jól látható helyen. A poros figura a pulton a gondatlanság benyomását kelti a vevőkben, és ez az igazi hatása.
Minden olyan bőségtalizmánt, amely garantált megtérülést ígér vagy fizetős beavatást követel, tekintsen puszta kereskedelmi cikknek. A történelmi pénzamulettek természetüknél fogva egyszerűek voltak.
A pénz és a kereskedelem szimbólumai
A tárgyak, amelyek valóban ott állnak az üzletek pultjain.
- Maneki-neko Amulett A gyűjtemény leginkább nyíltan kereskedelmi jellegű darabja, amelynek jobb mancsa kifejezetten a pénz vonzására emelkedik a magasba.
- Budai Amulett A kelet-ázsiai pultok másik közismert alakja, akit leggyakrabban aranyrúddal a kezében vagy érmék tetején ülve ábrázolnak.
- Arany Anyag A Nap féme és az az anyag, amelyet szinte minden vagyontárgy utánozni igyekszik, még akkor is, ha kerámiából készült.
- Szerencse és sors Cél A rokon természetű cél és az a lélektani mechanizmus, amelyre a legtöbb pénzamulett valójában támaszkodik.
Kérdések elmélyüléshez
- A pénzamulettek nem titkolják céljukat. Ettől őszintébbek lesznek, vagy csupán modernebbek?
- A falra bekeretezett legelső bankjegy amulettként működik anélkül, hogy így neveznék. Az ön munkahelyén milyen tárgyak töltenek be hasonló szerepet?
- Ezen a téren a túlzott hiszékenység közvetlenül pénzbe kerül. Ön hol húzza meg a határt?
Gyakran ismételt kérdések
Legújabb bejegyzések
Fedezd fel a tarot kártyák ősi bölcsességét, és tárd fel spirituális utad rejtélyeit. Blogunk a tarot olvasás gazdag szimbolikájának, jelentéseinek és gyakorlati alkalmazásainak megértésének kapuja.
